A keblére öleli Brüsszel a nem eurózóna tagokat

A ma még kívülálló országok hátrahagyása helyett egyértelműen azok belátható időn belüli eurócsatlakozásával számol az a menetrend, amit az európai gazdasági és monetáris unió mélyítéséről tett közzé szerdán az Európai Bizottság. A testület nemhogy nem javasol önálló büdzsét az eurózónának, de kivétel nélkül minden 2020 után létrehozandó új politikai és költségvetési eszközt is hozzáférhetővé tenne Magyarország és a további hét érintett tagállam számára.
Jóllehet, formailag a gazdasági és monetáris unió (EMU) mélyítésének általa elképzelt menetrendjét tette közzé szerdán az Európai Bizottság, a javaslatok nem sok kétséget hagynak afelől, hogy Brüsszel az egységes valutaövezet bővítését is a folyamat szerves részének tekinti.

Jean-Claude Juncker szeptemberi EP-beszédének nyomvonalán haladva az Európai Bizottság egy időpontokhoz rendelt tervet tett le az asztalra, ami az euróövezet nem is olyan távoli tagjaiként számol Magyarországgal és további hét uniós tagállammal, amelyek közül hat (Dánia az egyetlen kivétel, Nagy-Britannia meg a kijárat felé tart) a csatlakozási szerződésben jogi kötelezettséget vállalt a közös valuta bevezetésére.
 
„Az eurónak nem megosztó, hanem egyesítő tényezőnek kell lennie a kontinensen. Európa jövője az euró, és az euró jövője Európa” - indokolta meg Pierre Moscovici, az EU gazdasági és pénzügyi biztosa, miért tett javaslatot Brüsszel egy koherens, az összes tagállamot egyazon folyamat részének tekintő megközelítésre.
 
Valdis Dombrovskis, a Bizottság euróért felelős alelnöke a BruxInfo kérdésére válaszolva elismerte, hogy Brüsszel kifejezetten kezdeményező alapállást vesz fel azokkal a még nem euróövezeti tagállamokkal szemben, amelyek az egységes fizetőeszköz bevezetéséhez elvezető ösvényre lépnek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Bizottság bárkit is kényszeríteni akarna erre, vagy határidőkben gondolkozna – tette hozzá Dombrovskis.
 
A BruxInfo Pierre Moscovicit emlékeztette arra a korábbi kijelentésére, miszerint „olyan ajánlatot tesznek majd a szóban forgó tagállamoknak, amit azok nem tudnak majd visszautasítani”. A francia gazdasági és pénzügyi biztos most fontosnak látta leszögezni, hogy természetesen nem a Keresztapa című filmből ismert "maffia-típusú” ajánlatról beszélt, hanem ezeknek az országoknak az önálló döntéséről, amit a Bizottság részéről készek technikailag és pénzügyileg egyaránt segíteni.
 
E kiterjesztő megközelítés egyértelmű jeleként az Európai Bizottság mind a négy új, a 2020 utáni többéves pénzügyi keretben létrehozandó költségvetési eszközt hozzáférhetővé tenné Magyarország és partnerei számára, jóllehet ezek létrehozását „főleg és elsősorban” az egységes valutaövezet sajátos érdekei és szempontjai motiválják.
 
Brüsszel a francia elnökkel ujjat húzva hű maradt Juncker-elnök azon korábbi bejelentéséhez, miszerint nincs szükség önálló, külön bejáratú büdzsére (sem parlamentre) az eurózóna számára, amely jelenleg 19 taggal az EU GDP-jének 85 százalékát képviseli, de a Bizottság meggyőződése szerint a maradék 15 százalék is egy ponton összenő majd vele az euróövezeten belül.
 
Egy nevének mellőzését kérő brüsszeli forrás szerint a Bizottság 2025-tel bezárólag képzeli el az eurózóna taglétszámának kiteljesítését.
 
A testület szerdai közleményében (egyelőre nem jogszabályi javaslat) négy olyan, alapvetően az eurózónára szabott, de az EU egésze számára hozzáférhető speciális funkcióra tett indítványt, amelyekhez 2020 után az uniós költségvetésen belül, valószínűleg egy költségvetési alfejezet formájában külön forrásokat rendelnének. Mindez azért is figyelemreméltó, mert uniós eszközről lévén szó, valamennyi tagállam beleegyezését feltételezi, így azokét is, akik nem tagjai az eurózónának.
 
A közlemény ugyan egyelőre semmilyen konkrét összegről nem tesz említést (ez majd a következő hétéves keretköltségvetésre vonatkozó, májusban elfogadandó javaslat része lesz), de a Reuters hírügynökség hét év alatt nagyjából 100 milliárd eurós összegről írt. Ez egy évre lebontva körülbelül 15 milliárd euró, vagyis a jelenlegi éves uniós költség durván 10 százaléka.
 
Günther Oettinger költségvetési biztos ugyanakkor világossá tette, hogy a négy célra rendelkezésre álló források összegét majd az fogja meghatározni, hogy a tagállamok mennyit lesznek hajlandók áldozni általában a közös kiadásokra. A német biztos határozott véleménye, hogy a tagállamoknak a Brexit után és a megszaporodó új kihívásokra való tekintettel a jelenleg felső határnak számító, GDP 1 százalékánál nagyobb keretet kellene biztosítaniuk a közös kiadásokra. És emellett erős érvként hozza fel a gazdasági konjunktúrát, ami meggyőződése szerint olcsóbb befektetést kínál a kormányoknak, mintha az eszközök elégtelensége miatt egy későbbi tagállami kríziseket kellene kezelniük.
 
A Bizottság által most felvetett, 2020 utáni eszközök egyike a tagállamok kérésére a strukturális reformokat lenne hivatott előmozdítani pénzügyi és technikai segítségnyújtás révén.
 
A javaslat része továbbá egy, az eurózónához való csatlakozás útjára lépő (egyértelműen ebbe az irányba orientálódó) tagállamok számára 2020 után létrehozandó „konvergencia eszköz” lenne. A Bizottság részéről világossá tették, hogy ennek a kritériumnak ebben a pillanatban Horvátország és Bulgária felelne meg a nyolc kimaradó közül. Ez pénzügyi és technikai segítségnyújtást egyaránt magába foglalna, és az érdekelt tagállamnak kellene kezdeményeznie.
 
Összegről természetesen egyelőre itt sincs szó, de megfigyelők szerint semmiképpen sem olyan nagy volumenű tételről, ami egycsapásra megváltoztatná a kívülálló országok hozzáállását a belépéshez, és felgyorsítaná a folyamatot. A strukturális és kohéziós alapok és programok keretében már jelenleg is rendelkezésre állnak bizonyos források, amelyek egy részét át lehet állítani ilyen célokra. De, erről a majdani javaslat árul el több részletet.
 
A Bizottság a 2018 és 2020 közötti időszakban a strukturális reformtámogatási program megerősítésére is javaslatot terjesztett elő szerdán, a szakértői szintű támogatásra szánt pénzügyi keret megduplázását és 2020-ig 300 millió euróra való megemelését kezdeményezve. A jelenlegi keret növelését a szerkezeti reformok előkészítését segítő eszköz iránti óriási érdeklődés és túljelentkezés indokolja.
 
Még mindig a négy eszköz egyikeként a Bizottság egy bankuniós pénzügyi védőháló létrehozását is javasolja az Európai Stabilitási Mechanizmus átalakításával felállítandó Európai Valutaalap (EMF) keretében, amiről (szerdán előterjesztett javaslatáról) 2018 közepéig szeretne megállapodást elérni, hogy az eszköz 2019-re már szükség esetén mozgósítható legyen. Az Európai Valutaalap azon túl, hogy az ESM-hez hasonlóan pénzügyi mentőövet dobna a szorult anyagi helyzetbe kerülő eurózóna tagállamoknak, az egységes bankszanálási alap mögé is beállna így utolsó mentsvárként a bankok rendezett felszámolásához szükséges költségek fedezéséhez.
 
Végül, de nem utolsósorban a testület – még mindig a 2020 utáni pénzügyi keret részeként – egy stabilizációs funkció létrehozására is javaslatot kíván tenni 2018 májusában az egyes tagállamokat sújtó súlyos aszimmetrikus sokkhatások esetén a beruházások megóvása érdekében. Akárcsak a három másik fent említett eszköz, ez is az eurózónán kívüli országok rendelkezésére is állna. A mögötte álló logika az, hogy külső sokkhatások és válságok esetén a tagállamok az automatikus stabilizátorok beindítása mellett (ezek sem működnek minden esetben, például monetáris politikai jogosítványok híján) szinte reflexszerűen visszafogják a beruházásokat, ami viszont visszaüt a növekedésre és munkahelyek tömeges elvesztését idézheti elő. Ezért egy ilyen uniós eszköz alkalmas lenne a károk minimalizálására és egyfajta védőhálóként felfoghatja a gazdasági zuhanást. Bizottsági részről leszögezik, nem fordulhatna elő az, hogy egy tagállam folyamatosan pénzt vegyen ki a rendszerből, míg mások hozzájáruljanak.
 
Brüsszel azt szeretné, ha a Parlament és a Tanács 2019 közepéig megállapodna erről a javaslatról, a hétéves pénzügyi terv egészével együtt.
 
Egy további javaslatával a Bizottság lehetővé tenné a strukturális és befektetési alapokon (uniós támogatási alapok) belül elkülönített teljesítménytartalék strukturális reformokra való mobilizálásának a lehetőségét is.
 
A december 6-án elfogadott bizottsági csomag része továbbá egy jogszabályi javaslat az eddig 25 uniós tagállam (Csehország és Horvátország még nem ratifikálta) által ratifikált fiskális paktum beemelése az uniós szerződéses keretek közé. Emlékezetes, hogy ez első körben kormányzati szinten valósulhatott csak meg, mert Nagy-Britannia nem járult hozzá a közösségi szintű elfogadásához.
 
Egy közleményben a Bizottság a jövőbeni európai gazdasági és pénzügyminiszter esetleges funkcióit és hatásköreit is leírta, azzal az ambícióval, hogy a miniszter szerepéről 2019 közepéig egyetértésre juthatnak majd a jogalkotók, és a következő Európai Bizottság már úgy állhat fel, hogy a gazdasági és pénzügyi biztos bizottsági alelnökként az Eurócsoport üléseit is elnökölné.

Eddigi hozzászólások (0)

  • Hírlevél
  • Legolvasottabb
  • Megosztva

Hírlevelünket csak előfizetőink olvashatják. Kérjük, jelentkezzen be itt.
Bővebb információ az előfizetésről itt.
Aktuális számunk témái:

  • Felparázslott a vita a kötelező menekültkvótákról
  • Az EP-ben is bírálták Tusk felvetését a kvóták ejtéséről
  • Az EP sem ellenzi a Brexit-tárgyalások új szakaszát
  • Szijjártó: csak egyféleképpen lehet értelmezni a VB ukrán szakvéleményét
  • Egyetlen EU-tagállam sem költözteti át a követségét Jeruzsálembe
  • Stratégiai jelentés az uniós alapok felhasználásáról
Twitter
Facebook