Korai még temetni a rezsicsökkentést

Brüsszel, 2017. november 27. | Gyévai Zoltán
Fenntarthatnák a tagállamok a villamos áram kiskereskedelmi piacán (háztartások és ipari fogyasztók) a hatósági árszabályozást, de nem háríthatnák át annak költségeit az energiacégekre az észt EU-elnökség által kidolgozott kompromisszumos javaslat értelmében, ami a következő napokban kerül a nagykövetek elé. Ha a terv átmegy, a jövőben kizárólag állami szubvenciókból, az adófizetők pénzéből lehetne finanszírozni a rezsicsökkentést.
Magyarország a jövőben is fenntarthatná az árszabályozás gyakorlatát és a rezsicsökkentést, de annak költségeit nem háríthatná át a piaci szereplőkre. Az észt soros elnökséghez közel álló források szerint ez az egyik sarkalatos pontja annak a kompromisszumos javaslatnak, amit a napokban terjeszt a tagállamok nagykövetei elé, és amiről a villamos energiapiac újraszabályozásának más elemeivel együtt az energiaügyi miniszterek december 18-i ülésén próbálnak majd közös álláspontot tető alá hozni a Tanácsban.
 
Elnökségi források szerint, ha a Tanács zöld utat ad az elképzelésnek, akkor az árszabályozás kérdésében az Európai Bizottság eredeti javaslatától eltérő koncepció mellett törnének lándzsát az EU tagállamai.
 
Emlékezetes, hogy a Bizottság egy évvel ezelőtt előterjesztett javaslata egy ötéves átmeneti időszakot követően valamennyi létező tagállami hatósági árszabályozást kivezetett volna, még azokat is, amelyek az úgynevezett védett fogyasztók helyzetét hivatottak megkönnyíteni. Magyarországnak a bizottsági javaslat értelmében búcsút kellett volna intenie az árszabályozásnak és az előző választások előtt - megfigyelők szerint - politikai szavazatmaximáló eszközként is jól bevált rezsicsökkentés gyakorlatának.
 
Az uniós jogszabályok útját ebben a félévben a Tanácsban egyengető észtek azonban csavartak egy nagyot a Bizottság javaslatán, elmondásuk szerint azért, hogy mindkét országcsoportnak kedvezzenek, amely ideológiailag homlokegyenest ellentétesen viszonyul az árszabályozás kérdéséhez: a piaci megoldások lelkes híveinek és az állami beavatkozásban hívőknek is, amelyek közé Magyarország is tartozik.
 
Tallinn ezért árszabályozás és piaci megközelítés szempontjából gyakorlatilag kettéválasztotta a nagykereskedelmi és a kiskereskedelmi piacot, azt jelölve meg közöttük a fő különbségként, hogy míg az első esetében nagyon is releváns a határokon átnyúló jelleg, addig a másik esetében nem.
 
Ilyen alapon az elnökségi javaslat a háztartások és az ipari fogyasztók (kiskereskedelmi piac) által fogyasztott villamos energia esetében jóval elnézőbb lenne, és nagyobb teret adna a tagállami megoldásoknak, ad absurdum akár a hatóságilag szabályozott árak fenntartásának is. A tagállamok mindaddig szabadon meghatározhatnák ebben a piaci szegmensben az árakat, ameddig azok nem érintik a nagykereskedelmi piacot. „Ha egy tagország szubvencionálni akar, akkor azt megteheti, de csak állami pénzből. El a kezekkel a nagykereskedelmi piactól!” - szögezte le egy elnökségi forrás.
 
Praktikusan ez azzal járna, hogy a kormányok nem háríthatnák át többé a központi árszabályozás és így a rezsicsökkentés költségeit a piaci szereplőkre, az energiacégekre. „Ezzel a piac- és a beavatkozáspártiaknak is a kedvében járnánk. A kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad” - mutatott rá az illetékes.
 
Az árszabályozás és annak kivezetése az észt elnökség megközelítése szerint nem jó válasz a védett és szegény fogyasztók problémájára, akiket ehelyett a keresleti oldalt erősítő intézkedésekkel kellene megszabadítani a béklyóktól, és a szolgáltatókkal kötött dinamikus szerződéskötések révén hozzásegíteni őket a piaci alapú árakhoz.
 
Az észt elnökség „a jobb a békesség” elv jegyében a villamos energiapiaci rendelet egy másik kulcselemében Lengyelország számára kedvezőbb javaslattal próbálja egyengetni az utat a konszenzusos megállapodás előtt. Tallinn javaslatának értelmében 2020 után széntüzelésű erőműveket nem lehetne többé az adófizetők pénzéből megépíteni. Ez azért számít komoly engedménynek a leginkább érintett Varsó számára, mert a régi erőművekre nem vonatkozik, azoknak a további működését természetesen más korlátozó uniós jogszabályokkal összhangban a tagállamok továbbra is költségvetési forrásokból finanszírozhatnák.
 
Az észtek saját elmondásuk szerint ugyanakkor a Bizottságnál szigorúbb kompromisszumos javaslatot tesznek az asztalra a megújuló energiaforrásokról szóló irányelv 2030-as kibocsátáscsökkentési-célokhoz történő hozzáigazításának kérdésében. Emlékezetes, hogy a korábbi megállapodás értelmében 2030-ig a 2020-ra megcélzott 20 százalékról uniós (de nem tagállami) szinten jogilag kötelezően 27 százalékra növelnék a megújulók részarányát az energia végfogyasztáson belül.
 
Az észtek most azzal emelnék a tétet, hogy 2023-ra és 2025-re is „kötelező” közbülső megújuló részarány célokat rögzítenének, azt állítva, hogy ez ambiciózusabb a Bizottság megközelítésénél, ami lényegében a lovak (értsd a tagállamok) közé dobta a gyeplőt.
 
Ennek megfelelően a tagállamokon 2025-ben és 2027-ben (akkor állnak majd rendelkezésre statisztikák 2023-ról és 2025-ről) számonkérnék a saját nemzeti energia- és klímatervükben meghatározandó megújulóarány-növelési pálya teljesítését. 2023-ban a 2020-as 20 százalékos és a 2030-ra várt 27 százalékos arány közötti különbség 24 százalékát, 2025-ben pedig 40 százalékát kellene tudniuk minimálisan felmutatni (a 2030-as szint jelenti tehát a 100%-ot). Ez az első öt évben viszonylag lassú pályát feltételez, hiszen ez a lineáris növekedési pályának a 80 százaléka.
 
Az Európai Bizottság a tervek értelmében rászólhatna a feladatukat elmulasztó országokra, amelyekre a partnerek is nyomást gyakorolhatnak majd. Az ugyanakkor továbbra sem egyértelmű, hogy szankcionálni is lehetne-e a mulasztókat.
 
Az észt soros elnökségnek az a terve, hogy kedvező fogadtatás esetén az energiatanács december 18-i ülésén elfogadhatják a tagállamok közös álláspontját a villamos energia piac újraszabályozásáról szóló rendeletről és irányelvről, és ebben az esetben írásos eljárással december 20-án a nemzeti Energiaszabályozók Együttműködési Ügynökség (ACER) hatásköreinek az új szabályozással összhangban való kiterjesztéséről is dönthetnek.
 
Ha így lesz, a kockázatmegelőzési rendelettel együtt az észteknek a nyolc részből álló tiszta energia csomag négy eleméről sikerül közös tagállami álláspontot kialakítania. Az előző, máltai soros elnökség idején fogadta el a Tanács az energiahatékonysági irányelvről és az épületek CO2-kibocsátáscsökkentéséről szóló jogalkotási tervezetre válaszul a saját álláspontot.
 
És bár az EU-intézmények vezetői 2017 végét jelölték meg célként a teljes csomag véglegesítésére, az észt elnökség végéig egyetlen egy jogszabály, az épületek kibocsátás-csökkentése esetében van esély a folyamatban lévő háromoldalú egyeztetés (trilógus) lezárására. Mindez azt is előrevetíti, hogy a csomag nagy részéről legkorábban tavasszal jöhet létre alku a Tanács és az Európai Parlament között.
 
Az észtek egyengetik még az ún kormányzási csomag útját is. Ennek legfontosabb eleme a tagállami nemzeti klíma- és energiatervek elkészítése és benyújtása lesz, ami a 2030-as klímacélok elérését hivatott alátámasztani. Bár a Bizottság azt szerette volna, ha a tagállamok hat hónappal a rendeletek elfogadása előtt benyújtották volna első tervezetüket, a Tanácsnál most az járja, hogy jó ha 2018 végéig sort keríthetnek majd erre. A végleges tervek benyújtása pedig így óhatatlanul átnyúlik majd 2019-be.

Eddigi hozzászólások (0)

  • Hírlevél
  • Legolvasottabb
  • Megosztva

Hírlevelünket csak előfizetőink olvashatják. Kérjük, jelentkezzen be itt.
Bővebb információ az előfizetésről itt.
Aktuális számunk témái:

  • Felparázslott a vita a kötelező menekültkvótákról
  • Az EP-ben is bírálták Tusk felvetését a kvóták ejtéséről
  • Az EP sem ellenzi a Brexit-tárgyalások új szakaszát
  • Szijjártó: csak egyféleképpen lehet értelmezni a VB ukrán szakvéleményét
  • Egyetlen EU-tagállam sem költözteti át a követségét Jeruzsálembe
  • Stratégiai jelentés az uniós alapok felhasználásáról
Twitter
Facebook