Decemberben dönthetnek a Brexit-tárgyalás második szakaszáról

Nem hozott meglepetést a Nagy-Britannia nélküli EU27-ek pénteki csúcstalálkozója a Brexit-tárgyalások kapcsán: egyfelől megállapították, hogy mostanáig még nem történt „elegendő haladás”, másfelől mindenki lehetőségként említette a tárgyalások második szakaszába történő átléptetést a következő (decemberi) csúcson – feltéve, hogy addigra nagyjából tisztázódnak elsősorban a pénzügyi aspektusok.
Bár különösen Theresa May brit miniszterelnök firenzei beszéde óta sok minden mozgásba lendült az EU-brit kilépési tárgyaláson, mindez azonban nem állt még össze olyan konkrét, megragadható eredménnyé, ami indokolttá teheti a második – jövőbeni kereskedelmi kapcsolatoknak szentelt – tárgyalási szakasz megkezdését – állapították meg az EU27-ek rövid közös közleményükben, amit utóbb Donald Tusk európai tanácsi, és Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnök is részletesen ismertetett záró sajtóértekezletén.

A legtöbb haladást európai uniós oldalon még leginkább az egymás területén élő állampolgárok jogállása kapcsán regisztrálták. (May itt ismét hangsúlyozta, hogy a brit EU-tagság megszünte után is számítanak az európai uniós munkavállalókra, szívesen látják őket azután is, „családjukkal együtt”). Változatlanul nyitott még ugyanakkor a jogbiztonsághoz garanciát jelentő intézmény pontos mibenléte, miután brit részről egyelőre kategorikusan kizárják az EU-oldalon „egyedül elfogadhatónak” tekintett Európai Bíróságot. May ennek ellenére úgy vélte, hogy ennél a kérdéskörnél "karnyújtásnyira" vannak a megállapodástól.

A másik fontos témakörnek számító észak-ír kérdés kapcsán a legtöbb formális és informális nyilatkozó egyetért abban, hogy a „célok egybeesésén” túl a leendő megvalósítást illetően továbbra sem mutatkozik semmilyen haladás. Így változatlanul hiányzik bármilyen konkrétum megnevezése annak kapcsán, hogy miként lehet a gyakorlatban összeegyeztetni az EU belső piacából való formális kilépést az EU-tag Ír Köztársaság, és a brit unióhoz tartozó Észak-Írország közötti határ nyitva hagyásával.

Theresa May mindenesetre pénteki sajtóértekezletén változatlanul „kiemelt célként” említette, hogy az adott vonalon a brit kilépés után „semmilyen formában ne sérüljön” az észak-ír békefolyamat, és ne jöjjön létre „semmiféle fizikai határ”. De a mikéntről ő sem tett említést.

Cserébe Charles Grant korábbi brit EU-nagykövet pénteken már arról „twittelt”, hogy tudomása (általa hallott bizottsági források) szerint az egész észak-ír kérdés „átcsúszik majd a tárgyalások második szakaszába”.

Informálisan egyébként úgy tudni, hogy hasonló megfontolás EU-tanácsi körökben is felmerült már, ami valahol egyes vélemények szerint annak elfogadása lehetne, amit a brit diplomácia hangoztat már jó ideje: nevezetesen, hogy nem tudnak konkrét terveket készíteni a határszakaszról addig, amíg nem ismert Nagy-Britannia kilépés utáni viszonya az EU belső piacához.

Valójában az észak-ír kérdést a mostani csúcson többnyire inkább átlépte mindenki, és a legtöbb figyelem – EU-oldalon legalábbis – változatlanul a kilépéssel együtt járó brit pénzügyi kötelezettségvállalások alakulását övezte, (hiányolva az eddigi brit színvallásból a részleteket és konkrétumokat, illetve többnyire keveselve az eddigi jelzésekből kiolvasható mértéket).

Érdekes módon May a maga részéről, amikor pénteki sajtóértekezetén értékelte a tárgyalások állását, csak az előző két témakört említette, és a pénzügyi kötelezettségekre csupán kérdésekre válaszolva kezdett kitérni.

Ekkor viszont alapvetően arra helyezte a hangsúlyt, hogy a firenzei beszédében jelzett készségen túl jelenleg nem áll módjában menni. Az utóbbi kapcsán ismét leszögezte, hogy kormánya minden kötelezettségének eleget tesz majd a jelenleg futó hét éves közös költségvetés keretén belül (beleértve annak 2021-re áthúzódó tételeit is), azaz szavai szerint EU-oldalon „senkinek sem kell aggódnia” az elfogadott tervek finanszírozását illetően.

Az elől viszont elzárkózott, hogy ennek lehetséges mértékét – még ha csupán kérdésben megnevezett összegről volt is szó – bármilyen formában megbecsülje, illetve visszaigazolja. Mint fogalmazott, a következő hetek egyik kiemelt teendője éppen az lesz, hogy „rovatról rovatra haladva” összeírják a kötelezettségeket. (Emmanuel Macron francia elnök kevésbé volt visszafogott: sajtóértekezletén kérdésre válaszolva úgy vélte, hogy „negyven milliárdot meghaladó” lehet majd a végső összeg. Emlékezetes, hogy uniós oldalon eddig a leggyakrabban emlegett nem hivatalos becslés „minteg 60 milliárd euró” volt.)

Sokak által kommentált elemként merült fel ismét a megállapodás nélküli brit kilépés lehetősége. May sajtóértekezletén azzal mentegetőzött, hogy brit kormámyzati részről hangzottak el ilyen irányban is nyilatkozatok, hogy bár szerinte Londonban őszintén egy „nagyon jó megállapodás” elérésén dolgoznak, de „felelőtlenség volna” kormánya részéről, ha nem készítene terveket ennek elmaradására is.

Kifejezetten ellenségesen állt ugyanakkor minden ilyen lehetőséghez Jean-Claude Juncker bizottsági elnök, aki sajtóértekezletén a leghatározottabban elvetette az egyezség nélküliséget – „gyülölök minden ilyen beszédet”, jegyezte meg -, Macron pedig azzal ütötte el a kérdést, hogy számára az autentikus tárgyalópartner a brit miniszterelnök, aki neki viszont még soha nem említette a megállapodás nélküli kilépés forgatókönyvét.

Összességében, a találkozó után a legtöbb értékelés úgy vélte, hogy May kevés konkrétumot kapott – leszámítva a második szakaszra történő uniós előkészületek megkezdését -, cserébe annál több barátságos gesztusban, bíztatásban volt része. A brit kormányfő először a csütörtök esti munkavacsorán kapott lehetőséget, hogy kifejtse a brit álláspontot – hírek szerint kerek öt percet beszélt csak, közvetlen reagálás nem hangzott el rá -, majd a „huszonnyolcak” péntek reggeli informális reggelijén volt még alkalma a témát szóba hozni, (előzőleg volt egy negyedórás kétoldalú egyeztetése Donald Tuskkal is).

Az EU-vezetők reagálása minderre többnyire egyfelől annak hangsúlyozása volt, hogy a pénzügyi vonatkozások tisztázásában „sok még a teendő”, másfelől mindenki igyekezte megértéséről biztosítani a láthatóan mozgásterében erősen behatárolt brit politikust. Így egyebek között Angela Merkel német kancellár, Donald Tusk EiT-elnök és Juncker bizottsági elnök egyaránt cáfolták, hogy a Brexit-tárgyalások eddigi menete „zsákutcába” jutott volna. (A kifejezést közelmúltban tett nyilatkozataiban Michel Barnier „Brexit-főtárgyaló” használta néhányszor.)

Tusk diplomatikusan úgy fogalmazott, hogy ő azért „optimistább” Barnier-nál, Juncker pedig szokott stílusában annyit jegyzett meg, hogy talán beérte volna azzal is, hogy négy helyett csak háromszor emlegessen „zsákutcát”. Merkel a maga részéről kerekperec „abszurdnak” minősítette – kérdésre válaszolva -, hogy „összeomlottak” volna a tárgyalások és nincs esély megállapodásra. Szavai szerint minden feltétel igenis adott ahhoz, hogy megegyezéssel záruljon a folyamat. (De azért a pénzügyek kapcsán a konkrétumok tisztázását ő is kívánatosnak nevezte.)

Eddigi hozzászólások (0)

  • Hírlevél
  • Legolvasottabb
  • Megosztva

Hírlevelünket csak előfizetőink olvashatják. Kérjük, jelentkezzen be itt.
Bővebb információ az előfizetésről itt.
Aktuális számunk témái:

  • Tuskék gondolatban már leírták a menekültkvótát
  • Ha az EP-n múlna, a jövőben is lenne kötelező menekültkvóta
  • Összefüggést lát az EB alelnöke a jogállam és a kifizetések között
  • A gyakorlat dönti el, mi lesz az EU szociális pilléréből
  • Új kezdeményezések várhatók a nők egyenjogúságának előmozdításáért
Twitter
Facebook