Fokozná az EU az Észak-Korea ellen gazdasági szankciókat

Három súlyos külpolitikai kihívás is terítékre került Federica Mogherini külpolitikai főképviselő és bizottság alelnök EP-plenáris meghallgatásán: a közel négy órás vitában az észak-koreai helyzet, a migrációs válság külpolitikai vonzatai, valamint az EU-török viszony alakulása is téma volt (az utóbbinál Johannes Hahn bővítési biztos vette át Mogherinitól a stafétát).
A legaktuálisabb témának számító észak-koreai kérdés kapcsán az EU külpolitikai főképviselője egyfelől a gazdasági szankciók fokozása és ez ügyben a nemzetközi egység megőrzése mellett, illetve – másfelől – a válság katonai fázisba csúszása ellen érvelt. Az utóbbi Mogherini szerint „haszontalan és veszélyes” lépés volna, ami „beláthatatlan következményeket teremtene a térségben és az egész világon”.

Éppen ezért az európai uniós diplomácia első számú törekvése az eszkaláció kerülése, a politikai opciók nyitva hagyása, de mindeközben a gazdasági nyomás világméretű fokozása Phenjanon – derült ki az olasz politikusnő szavaiból.

Az EU mindenesetre – a tagállamok teljes körű egyetértésétől támogatottan – a jelen fázisban arra készül, hogy maradéktalanul végrehajtja az ENSZ BT Észak-Korea ellen elfogadott újabb szankcióit, ezzel egy időben diplomáciájában azon lesz, hogy lehetőleg szavatolja ennek mindenki más általi betartását is, miközben nem titkolt módon igyekszik majd újabb javaslatok előkészítésével a szankciók további mélyítését is elősegíteni – fejtegette a vitában Mogherini, aki szerint „a kulcs a nemzetközi egység megőrzése”.

Egyébként szintén az egységes nemzetközi fellépést – a globális nemzetközi partnerséget – jelölte meg központi elemként a migrációs válság külpolitikai vonatkozásainak kezelésében is. A strasbourgi plenáris vita második és részben harmadik óráját teljes egészében a migrációs témakörének szentelték, amelynek kapcsán Mogherini kiinduló tézise az volt, hogy itt „nem európai, hanem globális jelenség” kezeléséről van szó, ezért is fontos minél szélesebb partneri körben törekedni a megoldások keresésekor.

Szavai szerint a mindezek kapcsán eddig elhatározott lépések mostanra már kezdik meghozni az első eredményeket, különösen, ami a migrációs forrás- és tranzitországokkal való együttműködést illeti, amelyek esetében a néhány hónapja intézményesített „partnerségi megállapodások” rendszerének kiszélesítésében és ezek mélyítésében jelölte meg a követendő utat.

„Az Európai Unió évente 20 milliárd eurót költ valamilyen formában afrikai országokra, senki a világon nem fordít ennyi pénzt Afrikára” – mutatott rá, úgy vélve, hogy a jövőben meg kell találni annak a módját, hogy e jelentős összeg mind nagyobb hányadát fokozatosan becsatornázzák a most kiépülő partnerségi együttműködési rendszerekbe. „El kell érni, hogy az évtizedeken át alkalmazott segély-politikát a közös kihívások megoldását célzó partneri együttműködés váltsa fel” – vélte érvelésében az uniós külpolitikai főképviselő.

Ez volt az a pont ugyanakkor, ahol egyes EP-képviselői hozzászólások potenciális kockázati tényezőket is felfedezni véltek. Sophie in’t Veld (holland, liberális) például maga is úgy vélte, hogy a jelen migrációs mozgás nem fog megállni, fel kell és szerinte fel is lehet tehát készülni ennek kezelésére. Ez utóbbinak nyilván nem az a módja, hogy akkor mindent a bevándorló-áradnak kitett uniós peremországokra hagynak – folytatta, de rögtön hozzátette azt is, hogy másfelől viszont azzal is óvatosan kell bánni, ha hirtelen elkezdenek látszólag „együttműködő” diktatúrákba milliárdokat önteni, ami a végén ki tudja milyen katonai elnyomó rendszerek, vagy éppen maffia-érdekek erősítését szolgálhatja elsősorban.

Mogherini mindenesetre első számú diplomáciai célként jelölte meg annak elérését, hogy az EU felé igyekvő bevándorló ne illegális csempészhálózatoknak kiszolgáltatva – „újkori rabszolgakereskedelemként” jellemezte az ebből kinövő helyzetet -, hanem legális csatornákat ismerve és azokra támaszkodva próbáljon meg bebocsátást nyerni.

„Aki valóban védelemre szorul, annak védelmét világos (európai) jogi eszközök és feltételrendszerek kell, hogy biztosítsák. Aki viszont valójában nincs rászorulva ilyen védelemre, annak meg kell adni az esélyt az emberi méltóság megőrzésével a visszatérésre és az újrakezdésre” – vélte Federica Mogherini. Egyúttal arra is emlékeztette hallgatóságát, hogy „ha viszont holnaptól valamennyi, az EU-ban legálisan tartózkodó bevándorolt elmenne, akkor Európában teljes gazdasági szektorok válnának egyik pillanatról a másikra működésképtelenné”.

A szünet nélkül folyó parlamenti vita mindezek után a negyedik órában lépett át az EU-török viszony alakulásának az értékelésébe, amelynek megvitatásában ugyanakkor Mogherini képviseletében már Johannes Hahn bővítési EU-biztos vett részt. A mintegy órás plenáris eszmecsere igazából nem sok új elemet hozott, például a tavaly novemberi EP-plenárishoz képest, amikor az európai képviselők nagy többséggel a török belpolitikai változásokat elítélő, és az EU-török csatlakozási tárgyalások felfüggesztését szorgalmazó határozatot fogadott el.

Láthatóan, a közben eltelt közel egy évben Ankara megítélése semmi nem javult, inkább tovább romlott az EU közvetlenül választott képviselőinek körében. A csatlakozási tárgyalások felfüggesztése továbbra is visszatérő elvárásként hangzott el, a meghivatkozott ok pedig változatlanul a politikai üldözés és a jogállamisági normák törökországi kezelésének megkérdőjelezése volt.

Bevezetőjében maga Hahn is úgy fogalmazott, hogy most már egy jó ideje az EU és Törökország „sok mindenben nem ért egyet”, „a szólásszabadság korlátozásától a jogállamiság kikezdéséig”, amiket úgymond az EU „nem hagyhatott figyelmen kívül, és eztán sem fog szó nélkül hagyni”. Igaz, Hahn utóbb arra is emlékeztetett, hogy Törökország amúgy az EU szomszédja, „és a menekült válság kezelésének kulcsszereplője”.

Ennek ellenére a képviselői hozzászólások többsége legfeljebb csak abban különbözött egymástól, hogy a csatlakozási tárgyalásoknak a felfüggesztését, vagy végleges leállításukat tartanák-e inkább kívánatosnak.

Mindezeket kiegészítő további elemként merült fel – szintén nem először – az, amit David McAllister (német, néppárti) abban summázott, hogy a jelen helyzetben szerinte nem szabad mandátumot adni az Európai Bizottságnak az EU-török vámunió mélyítését célzó tárgyalásokhoz sem.

Eddigi hozzászólások (0)

Twitter
Facebook