A Putyin-rejtély nyomában

Budapest, 2017. augusztus 29.
Jóllehet az előző baloldali magyar kormányok is jó kapcsolatokat igyekeztek ápolni Moszkvával, de ez a közelség nem járt együtt a nyugati kapcsolatok romlásával – hangzott el a Putyin-látogatás alkalmából tartott szakértői vitán, amelynek résztvevői abban is egyetértettek, hogy Oroszország sokkal inkább eszközként, mint célként tekint Közép-Európára és Magyarországra.
Információk hiányában a meghívott politikus és szakértő vendégek is csak találgatni tudtak a Political Capital konferenciáján arról, hogy mi is volt a valódi oka és célja Vlagyimir Putyin hétfői egynapos, féléven belül már a második látogatásának Budapesten.
 
Szél Bernadett, az LMP társelnöke számára a vizit egyértelműen Paksról szólt, hiszen „ha egy projekt jól halad, akkor nem kell ilyen sűrűn egyeztetni”. Az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának alelnöke szerint „feltehetően a paksi atomerőmű kibővítésével és finanszírozásával van gond, és a magyar miniszterelnök most szembesül azzal, hogy nincs egy súlycsoportban vendégével, és nehéz helyzetbe hozta az országot”.
 
Molnár Zsolt, a Nemzetbiztonsági Bizottság szocialista elnöke ezzel szemben úgy látja, hogy a félnapos látogatás sokkal inkább erődemonstrációról szólt. „Félek, hogy a magyar demokrácia kerül padlóra” - közölte. A rendezvény politikus résztvevői közül egyedül Gyöngyösi Márton (Jobbik), a külügyi bizottság alelnöke adott hitelt annak a magyarázatnak, hogy Putyint elsősorban a dzsúdó világbajnokság vonzotta Budapestre, annál is inkább, mert a nemzetközi szövetség tiszteletbeli elnöke.
 
Azt a tényt ugyanakkor minden vendég jelentőségteljesnek és sokatmondónak nevezte, hogy Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin 2010-óta már a hetedik alkalommal találkozott négyszemközt (még előtte egy ízben), és a Krím 2014-es elcsatolása óta a negyedik alkalommal. Krekó Péter, a Political Capital igazgatója úgy vélte, hogy miközben az EU-tagállamok többsége azóta takarékra állította az orosz kapcsolatokat, „Magyarország mintha éppen most menne bele az orosz ölelésbe”. A politológus szerint nem is annyira a gazdasági kapcsolatok ápolása jelenti a problémát (hiszen ezt más európai országok is megteszik), hanem az, hogy „az orosz politikai és gazdasági befolyás szétszálazhatatlanul összefonódik”.
 
Krekó emlékeztetett rá, hogy régebben a baloldali magyar kormányok is igyekeztek szoros kapcsolatokat ápolni Moszkvával, de ez járt együtt a nyugati kapcsolatok romlásával. Felhívta a figyelmet arra, hogy milyen nagy különbség volt a holland nagykövet interjújára és az orosz állami médiában 56-ot puccsként beállító állításokra adott magyar reagálás között. Az előbbi esetben a magyar nagykövet hazarendelése lett a válasz, míg a második esetben a külügyminiszter – szerinte – megelégedett az orosz nagykövet „behívásával” és egy gyenge ejnye-bejnyével.
 
Krekó és Tálas Péter, biztonságpolitikai szakértő is rendkívül egyenlőtlen kapcsolatrendszert lát Moszkva és Budapest között, és úgy vélik, hogy Vlagyimir Putyin sokkal inkább eszközként tekint Közép- és Kelet-Európára és azon belül Magyarországra, mint célként (például a volt szovjet befolyási övezet visszaszerzésének szándékával).
 
Elismerték ugyanakkor azt, hogy az Oroszországot sújtó szankciók időről-időre történő kritizálása ellenére a magyar vezetés még egyszer sem ment szembe az uniós egységgel és nem vétózta meg a büntetőintézkedések fenntartását.
 
A Political Capital igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar közvélemény nyugati orientációjának dacára, Vlagyimir Putyin népszerűségi mutatója Orbán Viktoréval vetekszik (44%-os Putyin tetszési indexe Merkel 38 százalékával szemben idehaza), és a térségben nincs még egy ország, ahol az orosz elnök ilyen nagy népszerűségnek örvendene.
 
Krekó a PC korábbi kutatásaira hivatkozva azt állítja, hogy a régióban Magyarország a legsérülékenyebb az orosz befolyással szemben. Tölgyesi Beatrix, a posztszovjet térség szakértője „semmilyen védőintézkedést nem lát” Magyarországon például az orosz dezinformációs törekvésekkel szemben. Szerinte egyetlen visegrádi országban sincs annyi orosz nyelvű álhír-oldal (szám szerint 80-100), mint nálunk, és (erre már Tálas hívta fel a figyelmet) sehol sem fordul elő az, hogy a meghatározó médiumok ilyen mértékben átvegyék a gyanús orosz forrásból származó álhíreket.
 
A biztonságpolitikai szakértő Tálas úgy látja, hogy a magyar titkosszolgálatok tisztában vannak a veszélyekkel, de megítélése szerint Magyarországon hiányzik a kormányzati kommunikáció, annak demonstrálása, hogy ez egy létező kockázat és erre odafigyelnek. Ezzel a helyzetértékeléssel a politikusok panelvitájában Molnár Zsolt (MSZP), a nemzetbiztonsági bizottság elnöke is egyetértett, nem a szolgálatokban, hanem a politikai megrendelőkben látva a hibát az orosz és egyéb titkosszolgálati aktivitás alábecsülése miatt.
 
Mizsei Kálmán, az EU ukrajnai missziójának korábbi vezetője szerint a magyar kormánynak nem kell oroszbarát politikája miatt uniós szintű ellenlépésekre számítania. A kockázat véleménye szerint inkább abban rejlik, hogy az EU-n belül növekszik az euróövezeti szempontok súlya, és ez nagy valószínűséggel megmutatkozik majd a 2020 utáni uniós források elosztásán is. Mizsei az európai ügyészséghez való csatlakozást is stratégiai érdeknek nevezte Magyarország számára.

Eddigi hozzászólások (0)

Twitter
Facebook