A kvótakereset elutasítását javasolja a főtanácsnok  

Az Európai Bíróság főtanácsnoka azt javasolja, hogy a Bíróság utasítsa el a kötelező menekültkvóták ellen benyújtott magyar és szlovák keresetet. Yves Bot tételesen cáfolja a 2015. szeptemberi tanácsi határozat ellen felhozott jogi érveket, és úgy véli, hogy a felperesek negatív hozzáállása is gyengítette a mechanizmus hatékonyságát. A főtanácsnoki vélemény nem köti az Európai Bíróságot, amely várhatóan ősszel hozza meg az ügyben az ítéletet.
A Magyarország és Szlovákia által a kötelező menekültkvótákról szóló tanácsi határozat ellen benyújtott kereset elutasítására tett javaslatot szerdán az Európai Bíróság főtanácsnoka, aki hét érvet is felsorakoztatott véleményének alátámasztására. Yves Bot úgy véli, hogy a menedékkérőket érintő kötelező ideiglenes mechanizmus hatékonyan és arányosan hozzájárul ahhoz, hogy Görögország és Olaszország kezelhesse a migrációs válság következményeit.
 
A főtanácsnoki vélemény ugyan semmire sem köti az Európai Bíróságot, de az esetek körülbelül 80 százalékában megegyezik a bíróság későbbi ítéletével. A luxembourgi taláros testület idén október és december között hozhatja meg az ügyben az ítéletét.
 
A magyar és a szlovák kereset előzménye, hogy az Európát 2015 nyarán sújtó migrációs válságra válaszul az Európai Unió Tanácsa elfogadott egy határozatot, hogy a migránsok tömeges beáramlásának kezeléséhez segítséget nyújtson Olaszországnak és Görögországnak. Ez a határozat előírja két év alatt 120 000 egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló személynek e két tagállamból az Unió más tagállamaiba való áthelyezését.
 
A főtanácsnok emlékeztet rá, hogy a megtámadott határozatot az EU működéséről szóló szerződés 78. cikk (3) bekezdése alapján fogadták el, amely úgy rendelkezik, hogy „[h]a egy vagy több tagállam olyan szükséghelyzettel szembesül, amelyet harmadik országok állampolgárainak hirtelen beáramlása jellemez, a Tanács a Bizottság javaslata alapján az érintett tagállam vagy tagállamok érdekében átmeneti intézkedéseket fogadhat el. A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően határoz”.
 
Szlovákia és Magyarország, amely a Cseh Köztársasághoz és Romániához hasonlóan a Tanácsban a határozat elfogadása ellen szavazott, azt kéri, hogy a Bíróság semmisítse meg ezt a határozatot. A magyar és a szlovák indoklás szerint a határozat elfogadása olyan hibákon alapul, amelyek eljárási jellegűek vagy nem megfelelő jogalap megválasztásához kapcsolódnak. Másrészt pedig arra hivatkozik, hogy a határozat nem alkalmas a migrációs válságra való reagálásra és e tekintetben nem is szükséges.
 
A Bíróság előtti eljárás során Lengyelország Szlovákia és Magyarország mellett, míg Belgium, Németország, Görögország, Franciaország, Olaszország, Luxemburg, Svédország és a Bizottság a Tanács mellett avatkozott be.
 
Yves Bot főtanácsnok indítványában először is nem ért egyet azzal az érveléssel, hogy a tanácsi határozatot jogi aktusnak kell minősíteni. A magyar és a szlovák érvelés értelmében jóllehet a megtámadott határozatot nem az EUM-Szerződésben előírt jogalkotási eljárásokban fogadták el, és az tehát alakilag nem minősül jogalkotási aktusnak az uniós jogrendszerben, azt jogalkotási aktusnak kell minősíteni, mivel több uniós jogalkotási aktust módosít, köztük a „Dublin III” rendeletet. Ezen érv szerint az ilyen jogalkotási aktust az EUMSZ 78. cikk (3) bekezdésétől eltérő rendelkezés alapján kellett volna elfogadni, mivel ez a rendelkezés nem biztosíthat jogalapot jogalkotási aktusok elfogadásához.

A főtanácsnok hangsúlyozza, hogy a megtámadott határozatot tartalmára tekintettel nem lehet jogalkotási aktusnak minősíteni, mivel az EUM-Szerződés a jogalkotási aktusoknak a nem jogalkotási aktusoktól való megkülönböztetése érdekében pusztán alaki megközelítést tartalmaz. Kizárólag ugyanis a (rendes vagy különleges) jogalkotási eljárásban elfogadott jogi aktusokat lehet jogalkotási aktusoknak tekinteni. Ebből szerinte következik, hogy az EUMSZ 78. cikk (3) bekezdésében előírthoz hasonló olyan eljárásokat, amelyeknek a lefolytatása hasonló a különleges jogalkotási eljárásokéhoz, amelyeket azonban az EUM-Szerződés kifejezetten nem minősít ilyennek, nem jogalkotási eljárásoknak kell tekinteni, és azok nem jogalkotási aktusok elfogadásához vezetnek.

Ilyen feltételek mellett a főtanácsnok úgy véli, hogy ez a határozat az EUMSZ 78. cikk (3) bekezdése alapján elfogadott nem jogalkotási aktusnak minősül.
 
Ugyanebben az összefüggésben a főtanácsnok arra az álláspontra helyezkedik, hogy az EUMSZ 78. cikk (3) bekezdése felhatalmazást biztosít olyan intézkedések elfogadására, amelyek az egyértelműen azonosított szükséghelyzetre való reagálás érdekében a menekültügyi tárgyú jogalkotási aktusoktól ideiglenesen és konkrét pontokban eltérnek.
 
A főtanácsnok azt is hangsúlyozza, hogy ez a rendelkezés lehetővé teszi a Tanács számára a migrációs válság kezeléséhez általa szükségesnek vélt valamennyi átmeneti intézkedés elfogadását. Ezen túlmenően a főtanácsnok megállapítja, hogy ezek a pontos és ideiglenes eltérések nem azonosíthatók a menekültügyi uniós jogalkotási aktusokban szereplő érdemi szabályok tartós módosításával, így a megtámadott határozat elfogadása nem minősül jogalkotási eljárás megkerülésének.
 
Végül a főtanácsnok pontosítja, hogy mivel ez a határozat nem jogalkotási aktusnak minősül, elfogadására nem vonatkoznak a nemzeti parlamentek részvételével összefüggő követelmények (ezek a követelmények ugyanis csak a jogalkotási aktusokra alkalmazandók).
 
Másodszor a főtanácsnok megállapítja, hogy az érintett határozat időbeli hatálya (nevezetesen 2015. szeptember 25-től 2017. szeptember 26-ig) pontosan behatárolt, így a határozat átmeneti jellege nem vitatható.
 
Harmadszor a főtanácsnok kiemeli, hogy az Európai Tanács 2015. június 25–26-i következtetéseivel, amelyek szerint a tagállamoknak „konszenzus útján” kell dönteniük az egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló személyek elosztásáról „a tagállamok sajátos helyzetének figyelembevételével”, nem ellentétes az, hogy a Tanács elfogadja a megtámadott határozatot.
 
Ezek a következtetések ugyanis az áthelyezés egy másik projektjéhez kapcsolódnak, amelynek célja az, hogy a migránsok 2014-ben és 2015 első hónapjaiban megállapított beáramlására válaszul 40 000 személy kerüljön a tagállamok között elosztásra. Erre a projektre Yves Bot álláspontja szerint a 2015/1523 határozat vonatkozott, nem pedig a jelen esetben vitatott határozat.

Az első határozatot 2015. szeptember 15-én, a másodikat, amire a magyar és a szlovák beadvány vonatkozott, 2015. szeptember 22-én fogadta el a Tanács.
 
Negyedszer a főtanácsnok elutasítja azt az érvet, miszerint a Tanácsnak újabb konzultációt kellett volna folytatnia az Európai Parlamenttel, mivel a Tanács a Bizottság eredeti határozatra irányuló javaslatát lényegesen módosította azzal, hogy többek között figyelembe vette Magyarország azzal kapcsolatban kinyilvánított akaratát, hogy ne szerepeljen az áthelyezési mechanizmus kedvezményezett tagállamai között, valamint azzal, hogy ezt az országot áthelyezési céltagállamként minősítette.
 
E tekintetben a főtanácsnok úgy véli, hogy mivel ezek a módosítások nem érintik a mechanizmus alapvető jellemzőit, a Parlamenttel folytatott újabb hivatalos konzultáció nem volt szükséges.
 
Ötödször a főtanácsnok megállapítja, hogy jóllehet a megtámadott határozat tartalmaz a Bizottság eredeti javaslatához képest módosításokat, a Tanács nem volt köteles egyhangú szavazásra, mivel a Bizottság nem ellenezte ezeket a módosításokat.
 
Hatodszor a főtanácsnok álláspontja szerint a megtámadott határozat automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy könnyítsenek a 2015 nyarán bekövetkezett migrációs válságot követően a görög és olasz menekültügyi rendszerekre nehezedő jelentős nyomáson, és ezért alkalmas az általa követett célkitűzés elérésére.

Ebben az összefüggésben a határozatban előírt intézkedések nem megfelelő hatékonysága nem kérdőjelezi meg a határozat alkalmasságát az általa követett célkitűzés elérésére, mivel e határozatot a meghozatalának időpontjában fennálló ténybeli és jogi helyzet alapján kell megítélni, nem pedig a hatékonysági fokára vonatkozó visszamenőleges megfontolások tükrében.
 
A főtanácsnok azt is hangsúlyozza, hogy ezt a nem megfelelő hatékonyságot olyan tényezők összessége magyarázza, amelyek között szerepel az, hogy a megtámadott határozatot egyes tagállamok (közöttük Magyarország és Szlovákia) részlegesen vagy teljes mértékben nem hajtják végre, ami – szerinte - ellentétes a szolidaritással és a terhek igazságos megosztásával kapcsolatos azon kötelezettséggel, amely a tagállamokra a menekültügyi politika területén vonatkozik.
 
Végül, hetedszer a főtanácsnok kiemeli, hogy a fent hivatkozott kötelezettség lehetővé teszi a Tanács számára az egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló személyek tagállamok közötti kötelező elosztását érintő átmeneti intézkedés elfogadását. Így az ilyen intézkedés nem tekinthető úgy, hogy az nyilvánvalóan meghaladja azt, ami a migrációs válságra való hatékony válasz adásához szükséges.

Eddigi hozzászólások (0)

  • Hírlevél
  • Legolvasottabb
  • Megosztva

Hírlevelünket csak előfizetőink olvashatják. Kérjük, jelentkezzen be itt.
Bővebb információ az előfizetésről itt.
Aktuális számunk témái:

  • Felparázslott a vita a kötelező menekültkvótákról
  • Az EP-ben is bírálták Tusk felvetését a kvóták ejtéséről
  • Az EP sem ellenzi a Brexit-tárgyalások új szakaszát
  • Szijjártó: csak egyféleképpen lehet értelmezni a VB ukrán szakvéleményét
  • Egyetlen EU-tagállam sem költözteti át a követségét Jeruzsálembe
  • Stratégiai jelentés az uniós alapok felhasználásáról
Twitter
Facebook