Az első tárgyalási hét után az EU továbbra is több információt vár Londontól

Brüsszel, 2017. július 20.
Egyelőre totális a nézetkülönbség az Európai Bíróság jövőbeni – EU-brit vonaktozású - szerepét illetően, miközben egy sor témában, (de különösen a költségvetési kérdések tekintetében) Brüsszel sokkal részletesebb tájékoztatást és tárgyalási pozíciót vár Nagy-Britanniától – derült ki a Brexit tárgyalások első egyetes fordulója után, csütörtökön.
Michel Barnier európai uniós, és David Davis brit „Brexit-főtárgyalók” az első érdemi munkának szentelt hét után állt ki csütörtökön közös sajtóértekezletre Brüsszelben. Barnier úgy jellemezte a megelőző napok egyeztetéseinek státuszát, hogy míg a júniusi nyitófordulón a munkaszervezés volt a téma, ezúttal a tárgyalások első szakaszának három fő témakörében a felek tárgyalási pozícióinak ismertetésére került sor. (A „válóperes szakasznak” is becézett első fázisban alapvetően az egymás területén élő állampolgárok brit kilépés utáni jogállását, a korábban vállalt pénzügyi kötelezettségek teljesítését és általában a „végelszámolást”, valamint az észak-ír külső határnak a kilépést követő státuszát kívánják - lehetőleg még idén – tisztázi.)
 
A soronkövetkező – nyári szünet utáni – forduló dolga lesz majd a felek pozícióiban meglévő eltérések okainak és természetüknek a tisztázása – tette mindehhez hozzá az EU francia főtárgyalója
 
Barnier diplomatikusan úgy fogalmazott, hogy „ahol létezeik már közölt brit tárgyalási pozíció” – így mindenekelőtt az állampolgárok jövőbeni jogait illetően -, ott viszonylag jó haladást sikerült elérni az összetartó és az egyelőre tálságosan is távol álló álláspontok beazonosításában. Másutt – mindenekelőtt a költégvetési dosszié kapcsán – egyelőre láthatóan szerényebb csak a haladás, amiről szólva Barnier nem is titkolta türelmetlenségét, hogy hasznos volna részletesebb brit poziciót ismerni.
 
„Nélkülözhetetlen (a továbblépéshez), hogy legyen ismert részletes brit álláspont a kérdésben” – szögezte le, miközben másfelől viszont elismeréssel nyugtázta, hogy a brit kormány annyit mindenesetre elviekben már elismert, hogy a majdani kilépés nyomán bizonyos pénzügyi kötelezettsége teljesítése hárul az országra. Szerinte ez „a kulcs a rendezett kilépéshez”, lévén enélkül úgymond érdemben a többi dossziéban sem lehetséges haladást elérni.
 
Egyetértés – vagy ahogy ő fogalmazott, „az álláspontok konvergenciája” – a felek között egyelőre leginkább az állampolgárok kilépés utáni jogbiztonságának a kölcsönös szavatolási szándékában van. Azonban ugyancsak ezen a területen vált egyértelművé az első határozott véleménykülönbség is: arról ugyanis, hogy mi módon garantálják az érintettek számára ezt a jogbiztonságot. A brit fél egyelőre határozottan kitart amellett, hogy kilépés után semmilyen brit vonatkozásban nem lehet illetékessége többé a luxembourgi Európai Bíróságnak, míg az EU álláspont szerint európai polgárok jogállásának az értlemezésére kizárólag csak a luxembourgi testület lehet illetékes.
 
„Az EU nem lát más módon a polgárai jogbiztonságának a szavatolására” – szögezte le sajtóértekezletén Michel Barnier, aki szerint a következő lépés most az lesz, hogy brit partnereivel „megpróbálják feltárni a véleménykülönbség okait”, és felmérni, hogy milyen közös alapot tudnak találni a különbségek áthidalására.
 
Állampolgári-ügyben amúgy nem csupán a bíróság kérdése az egyetlen, ahol láthatóan nézeteltérések vannak. Barnier ezek között említette még a brit földön tartózkodó EU-polgárok családtagjainak a jogállását, valamint „egyes szociális támogatások exportálásának lehetőségét”, (nyilvánvaló utalással a nem brit földön élő gyerekek utáni családi pótlék kérdésére).
 
„További részletes tárgyalást igénylő” témaként jellemezte az uniós főtárgyaló az észak-ír kérdést is. Ennek kapcsán utalt arra, hogy a (brit) Észak-Írország, és az Ír Köztársaság déli része eddig a közös piac és az Európai Unió egységes rendszerében ágyazódva tartott fenn szoros kapcsolatot, a brit EU-tagság megszüntével azonban új, a korábbi viszonyrendszert fenntartó keretet kell tudni teremteni. Ehhez kapcsolódó kérdéskörként szavatolni kell a határ két oldalán élők számáa a „szabad utazási” lehetőséget, ami a brit külső határvédelem és ellenőrzés észak-ír szakaszánál követel majd speciális megoldást.
 
David Davis uniós kollégájához képest relatíve csak keveset beszélt. „Bátorítónak” nevezte „egymás álláspontjának jobb megismerését” az első tárgyalási forduló után. A költségvetési témakört érintve úgy vélte, hogy az elmúlt napokban „robosztus és konstruktív vita” zajott minderről, majd maga is elismerte, hogy „egy csomó dolgot tisztázni kell még”. Egyúttal – immár újságírói kérdésre válaszolva – megerősítette kormánya azon, már jelzett szándékát, hogy „felelős módon álljon” korábbi (pénzügyi) kötelezettségeihez.
 
A sajtóértkezlet néhány kérdése megkísérelt közelebb kerülni pár konkrétumhoz, így például brit újságírók rákérdeztek Davisnél arra, vajon fenntartja-e azon állítását, hogy Nagy-Britannia a végelszámásnál „nettó befizetőként” zárja majd a számláját, míg Barnier-tól azt kérdezték, mennyiben tekinthető európai uniós „vörös vonalnak” (fel nem adható követelésnek) az Európai Bíróság hatáskörének a megőrzése például az állampolgárok jogbiztonsága kapcsán.
 
Érdemi válasz azonban végső soron egyik kérdésre sem született, illetőleg mindketten egy ponton utalta arra, hogy – Davis szavaival élve – „a tárgyalásokat nem a sajtószobában folytatjuk”.

Eddigi hozzászólások (0)

Twitter
Facebook