Macron a svéd modell felé terelné Franciaországot

Brüsszel, 2017. május 15.
Akár a Mission impossible című film főszerepét is kioszthatnák előre Emmanuel Macronnak, aki fejébe vette a hosszú ideje stagnáló Franciaország radikális politikai, gazdasági és morális megújítását. A szociálliberális elnök a skandináv modell képére gyúrná át a francia szociális rendszert, és ismeretlen, a politikában még tapasztalatlan arcokkal váltaná fel a kiöregedett garnitúrát. Végtelen ambícióinak azonban már a júniusi parlamenti választás határt szabhat, ha nem sikerül biztos kormányzó többséget szereznie.
Valóságos elektrosokkal lehelne új életet a hosszú évek óta stagnáló francia gazdaságba az 5-ik köztársaság vasárnap beiktatott 8-ik elnöke, akinek valószínűleg még a legbevállalóbb bukmékerek sem fogadnának nagy pénzzel a sikerére.
 
Emmanuel Macron kegyelmi időszaka a szokásosnál is rövidebb lesz, mert elődei kárából tanulva azonnal neki fog veselkedni a sziszifuszi munkának, amit a francia gazdaság versenyképessé tétele jelent.
 
Az államfő egyik első intézkedése a kormány kinevezését követően egy törvénytervezet benyújtása lesz, ami megtiltaná a politikusoknak a funkciók halmozását. Macron többek között ezzel a lépéssel szeretné helyreállítani a politikai elit megroppant tekintélyét és hitelességét a választók szemében.
 
Amandine Crespy, a Brüsszeli Szabadegyetem szakértője szerint akárki is nyerte volna meg az elnökválasztást, a szélsőjobboldali Marine Le Pen, vagy a centrista Macron, bizonyosra vehető, hogy a status quo-nak változnia kell. Valójában még ennél is többről van szó, mert úgy látja, hogy ha Le Pen nacionalistát akart, akkor az új elnök szociálliberális forradalmat fog végrehajtani Franciaországban.
 
Emmanuel Macron már hozzá is fogott az újjáépítéshez, amikor mozgalma, az időközben republikánus előtaggal kibővült en Marche színeiben a parlamenti választásokon induló 483 fős jelöltlista felét politikai tisztséget soha nem viselt civilekkel töltötte fel. A jelöltlistán szereplő személyek 95 százaléka nem tagja a jelenlegi törvényhozásnak. És a jelöltek fele nő. Rájuk, a friss és hozzá hűséges garnitúrára támaszkodva kívánja szinte rohamtempóban végrehajtani azokat a reformokat, amelyeket elődeinek korábban több évtized alatt sem sikerült. Párizsban egyesek máris a politika Usain Boltjának nevezik a sprintjét.
 
Macron egyszerre kívánja megszabadítani a francia gazdaságot az azt gúzsba kötő béklyóktól (rugalmas munkaerőpiac), az uniós költségvetési szabályoknak való megfelelés érdekében karcsúsítani az államot és méltányos bánásmódban részesíteni a szegényebb rétegeket. A fent már említett Crespy Blair vagy Schröder-típusú szociálliberális programról beszél.
 
Az elnök első lépcsőben 15 milliárd, majd második szakaszban 2022-ig újabb 16 milliárd euró költségvetési megtakarítást tervez, hogy az előírt GDP-arányosan 3 százalékos szint alá vigye le tartósan az államháztartási hiányt és ezzel megfeleljen a stabilitási és növekedési paktumnak. Ennek érdekében a közszférában 120 ezer állást szüntetnének meg; átalakítanák a munkanélküli segélyek rendszerét és megtakarításokat eszközölnének az egészségügyben.
 
Macron kifejezetten vállalkozás-barát intézkedéseket tervez, többek között a társasági adó 33 százalékról 25 százalékra való csökkentésével. Eközben egy nagyszabású, 50 milliárd eurós beruházási programmal, többek között közlekedési infrastrukturális beruházásokkal, vagy az innováció támogatásával élénkítené a gazdaságot.
 
Átfogó reformprogramjának talán legfigyelemreméltóbb és egyúttal politikai szempontból legkényesebb elemét a munkaerőpiac megreformálása jelenti. Alapjában véve a rugalmas és innovációra ösztönző skandináv modellt honosítaná meg, a munkahelyek megóvása helyett inkább az egyének újraelhelyezkedési esélyeinek javítására fókuszálva. A rendkívül merev francia munkaerőpiac rugalmasabbá tétele érdekében nemzeti szintről az ágazatok és a munkahelyek szintjére helyezné át a szociális partnerek közötti alkudozást, és ennek keretében lehetőséget adna a jelenleg országos szinten rögzített munkaidő rugalmas újratárgyalására is. Fokozott erőfeszítéseket tennének a munkaerő képzésére és átképzésére, javítva ezzel a munkaerőpiac alkalmazkodását.
 
A jóléti államban is terveznek változtatásokat, kiterjesztenék például a biztosítási kedvezmények teljes körét az önfoglalkoztatókra. Ha pedig egy munkanélküli egymás után kétszer is elutasít egy neki felajánlott munkakört, akkor elvesztené bizonyos jogosultságait.
 
A francia nyugdíjrendszer egyszerűsítése is a teendők listáján szerepel.
 
Elemzők szerint különösen a munkaerőpiac megreformálásában ütközhet az új elnök kemény ellenállásba a szakszervezetek részéről. Paul Taylor, a Reuters korábbi párizsi irodavezetője már előre figyelmeztet, hogy aki október környékén Franciaországba utazna, az készüljön fel a tömeges sztrájkokra.
 
Macronnak éppen ezért gyorsan kell lépnie, és elsősorban ez a felismerés a magyarázata annak, hogy a klasszikus parlamenti jogalkotás mellett és helyett kormányrendeletekre kíván építeni.
 
Az első nagy akadály, amit az új elnöknek át kell ugrania, a júniusi kétfordulós parlamenti választás lesz, amelyen stabil többséget kellene szereznie ahhoz, hogy végig tudja vinni ambiciózus reformprogramját. Erre szakértők szerint annak ellenére is lehet esélye, ha frissen politikai párttá átalakult mozgalma csak rövid múltra tekinthet vissza és hiányában van a tapasztalatnak. Az újonnan megválasztott elnök általában behúzza a választásokat, mert még tartanak a mézeshetek a választókkal.
 
Jelen esetben azonban más opciók, ad absurdum egy társbérlet, vagy kisebbségi kormányzás is elképzelhető, ami jelentős mértékben megkötné az új elnök kezét nagy tervének a megvalósításában.

Eddigi hozzászólások (0)

Twitter
Facebook