Már kezdik behatárolni Macron európai ambicióit

Brüsszel, 2017. május 11.
Brüsszelben és a fővárosokban mind több szakértő és politikus emlékeztet a vasárnap francia elnökké választott Emmanuel Macron mozgásterének korlátaira, valamint azokra a határokra, amelyeken túl egyes partnerek nem feltétlenül tudják, vagy akarják majd követni őt.
A hangsúlyozottan EU-párti programmal választásokat nyert Emmanuel Macron győzelme feletti lelkesedést a hét közepére sok helyütt óvatos kivárás, nem egy esetben bizonyos határok alig leplezett megjelölése váltotta fel a fontosabb tagországok fővárosaiban, valamint az uniós intézményeknél.
 
Szakértők mindenekelőtt arra hívják fel visszatérően a figyelmet, hogy Macron választási programja és retorikája önmagában mit sem ér, ha a júniusi franciaországi parlamenti választásokon nem alakul ki olyan parlamenti többség, amelyik kész is lehet mindezek gyakorlati megvalósulását támogatni. Ennek kapcsán több előrejelzés még azt sem tartotta lehetetlennek, hogy a programja végrehajtásában esetleg korlátozott államfő politikai ellehetetlenülése akár a mostani választáson még elvérzett szélsőséges pártok és mozgalmak visszatérése előtt készítheti elő végül a talajt. (A választási tanulságok részletezéséről ld. még külön anyagunkat.)
 
Szerdára azonban mind több tagállami és EU-intézményi politikai nyilatkozat azokra a kényes pontokra is elkezdte felhívni a figyelmet, amelyek kapcsán nem feltétlenül számíthat az új francia elnök – még ha adott is a számára szükséges parlamenti felhatalmazás – könnyű előrehaladásra európai uniós partnerei körében.
 
Jyrki Katainen bizottsági alelnök például éppen szerdán prezentálta – Frans Timmermans első elnökhelyettes társaságában - a testület új munkaanyagát a globalizáció jobb kihasználásáról (ld. cikkünket), és amikor ennek kapcsán Macron „Vásárolj európai árut!” szlogenjére kérdeztek rá, a finn biztos először kitérően úgy fogalmazott, hogy előbb látni kell majd a konkrét elképzelést a maga idején. Majd viszont mindjárt azt is elismerte, hogy az európai piaci elvekkel nehezen volna összeegyeztethető, ha valamely terméket nem a használhatósága, értéke, vagy ára, hanem földrajzi hovatartozása alapján próbálnának kezelni.
 
Macron elsősorban a német kormány és a német politikusok körében keltett feltűnést a stabilitási és növekedési paktum kritériumai lazításának a felvetésével, továbbá az adósságterhek közös viselésében az eurókötvények újbóli elővételével, vagy például a jó gazdasági és versenypozícióban lévő országok (értelemszerűen mindenekelőtt Németország) többieket „húzni” tudó, „szolidárisabb” hozzáállásának a szorgalmazásával.
 
Programjának erre a részére maga Angela Merkel német kancellár is reagált, aki a brit Financial Times szerint az általa amúgy támogatott új francia elnök értésére adta, hogy a német kormány nem készül saját gazdasági programjának felülvizsgálatára, (végképp nem az adóshelyzetben lévő tagtársak közös teherviseléssel történő megfinanszírozására).
 
Merkel üzenetének lényege az volt, hogy a jelenlegi európai konszolidációs politika módosítása például a franciák kedvéért akkor kerülhet majd napirendre, ha Párizsban kézzel fogható intézkedések történnek a francia gazdasági és strukturális reformok végrehajtásában.
 
Ugyanez a vélemény más német nyilatkozatokban is megjelent, így például a brüsszeli Politico idézte Elmar Brok, veterán kereszténydemokrata európai parlamenti képviselő véleményét, aki szerint Macron legsürgetőbb teendője a francia gazdaság rendbehozása, versenyképessé tétele kell, hogy legyen, annak érdekében, hogy Párizs „újból erős társ lehessen” a közös integrációépítés folyamatában.
 
Megfigyelők mindezek kapcsán azonnal fontos értelmezésbeli különbséget láttak abban, hogy míg az új francia vezető láthatóan a németektől vár támogatást a mozgástér könnyítésében és a nagyobb áldozatvállalásban, addig a német oldalon először a francia gazdaság konszolidálásától teszik függővé a hajlandóságot a macroni elképzeléshez való közelítésben.
 
De akadtak tamáskodó hangok máshol is. Mark Rutte holland miniszterelnök például az ugyancsak a macroni programban szereplő „EU-reformok” azon részét fogadta szkepszissel, amivel az új francia elnök „EU-pénzügyminiszteri poszt” létrehozásával kívánna nagyobb nyomatékot adni a közös pénzügyi-gazdasági kormányzásnak. Sajtójelentések szerint Rutte szárazon csak annyit felelt az ötletre, hogy azt az egyszerű tényt, hogy a déli tagállamok túlságosan eladósodtak, nem elsősorban „intézményi innovációval” kellene kezelni.
 
A Politico amúgy megszólaltatta Macron egyik neves európai parlamenti honfitársát, a konzervatív Alain Lamassoure-t (korábbi francia európai ügyi minisztert), aki maga is úgy vélte, hogy az új elnök több törekvése – mint például Lengyelország és Magyarország intézményes „megregulázásának” a szándéka – „fenn fog akadni a reálpolitikán”.
 
Lamassoure ugyanakkor több esélyt is adott az új francia elnöknek, úgy vélve, hogy fiatalos rugalmassága, nyitottsága, gyors tanulási képessége „féléven belül Európa egyik legprofibb politikusává teheti” Macront.

Eddigi hozzászólások (0)

Twitter
Facebook