Már kezdik behatárolni Macron európai ambicióit

Brüsszel, 2017. május 11.
Brüsszelben és a fővárosokban mind több szakértő és politikus emlékeztet a vasárnap francia elnökké választott Emmanuel Macron mozgásterének korlátaira, valamint azokra a határokra, amelyeken túl egyes partnerek nem feltétlenül tudják, vagy akarják majd követni őt.
A hangsúlyozottan EU-párti programmal választásokat nyert Emmanuel Macron győzelme feletti lelkesedést a hét közepére sok helyütt óvatos kivárás, nem egy esetben bizonyos határok alig leplezett megjelölése váltotta fel a fontosabb tagországok fővárosaiban, valamint az uniós intézményeknél.
 
Szakértők mindenekelőtt arra hívják fel visszatérően a figyelmet, hogy Macron választási programja és retorikája önmagában mit sem ér, ha a júniusi franciaországi parlamenti választásokon nem alakul ki olyan parlamenti többség, amelyik kész is lehet mindezek gyakorlati megvalósulását támogatni. Ennek kapcsán több előrejelzés még azt sem tartotta lehetetlennek, hogy a programja végrehajtásában esetleg korlátozott államfő politikai ellehetetlenülése akár a mostani választáson még elvérzett szélsőséges pártok és mozgalmak visszatérése előtt készítheti elő végül a talajt. (A választási tanulságok részletezéséről ld. még külön anyagunkat.)
 
Szerdára azonban mind több tagállami és EU-intézményi politikai nyilatkozat azokra a kényes pontokra is elkezdte felhívni a figyelmet, amelyek kapcsán nem feltétlenül számíthat az új francia elnök – még ha adott is a számára szükséges parlamenti felhatalmazás – könnyű előrehaladásra európai uniós partnerei körében.
 
Jyrki Katainen bizottsági alelnök például éppen szerdán prezentálta – Frans Timmermans első elnökhelyettes társaságában - a testület új munkaanyagát a globalizáció jobb kihasználásáról (ld. cikkünket), és amikor ennek kapcsán Macron „Vásárolj európai árut!” szlogenjére kérdeztek rá, a finn biztos először kitérően úgy fogalmazott, hogy előbb látni kell majd a konkrét elképzelést a maga idején. Majd viszont mindjárt azt is elismerte, hogy az európai piaci elvekkel nehezen volna összeegyeztethető, ha valamely terméket nem a használhatósága, értéke, vagy ára, hanem földrajzi hovatartozása alapján próbálnának kezelni.
 
Macron elsősorban a német kormány és a német politikusok körében keltett feltűnést a stabilitási és növekedési paktum kritériumai lazításának a felvetésével, továbbá az adósságterhek közös viselésében az eurókötvények újbóli elővételével, vagy például a jó gazdasági és versenypozícióban lévő országok (értelemszerűen mindenekelőtt Németország) többieket „húzni” tudó, „szolidárisabb” hozzáállásának a szorgalmazásával.
 
Programjának erre a részére maga Angela Merkel német kancellár is reagált, aki a brit Financial Times szerint az általa amúgy támogatott új francia elnök értésére adta, hogy a német kormány nem készül saját gazdasági programjának felülvizsgálatára, (végképp nem az adóshelyzetben lévő tagtársak közös teherviseléssel történő megfinanszírozására).
 
Merkel üzenetének lényege az volt, hogy a jelenlegi európai konszolidációs politika módosítása például a franciák kedvéért akkor kerülhet majd napirendre, ha Párizsban kézzel fogható intézkedések történnek a francia gazdasági és strukturális reformok végrehajtásában.
 
Ugyanez a vélemény más német nyilatkozatokban is megjelent, így például a brüsszeli Politico idézte Elmar Brok, veterán kereszténydemokrata európai parlamenti képviselő véleményét, aki szerint Macron legsürgetőbb teendője a francia gazdaság rendbehozása, versenyképessé tétele kell, hogy legyen, annak érdekében, hogy Párizs „újból erős társ lehessen” a közös integrációépítés folyamatában.
 
Megfigyelők mindezek kapcsán azonnal fontos értelmezésbeli különbséget láttak abban, hogy míg az új francia vezető láthatóan a németektől vár támogatást a mozgástér könnyítésében és a nagyobb áldozatvállalásban, addig a német oldalon először a francia gazdaság konszolidálásától teszik függővé a hajlandóságot a macroni elképzeléshez való közelítésben.
 
De akadtak tamáskodó hangok máshol is. Mark Rutte holland miniszterelnök például az ugyancsak a macroni programban szereplő „EU-reformok” azon részét fogadta szkepszissel, amivel az új francia elnök „EU-pénzügyminiszteri poszt” létrehozásával kívánna nagyobb nyomatékot adni a közös pénzügyi-gazdasági kormányzásnak. Sajtójelentések szerint Rutte szárazon csak annyit felelt az ötletre, hogy azt az egyszerű tényt, hogy a déli tagállamok túlságosan eladósodtak, nem elsősorban „intézményi innovációval” kellene kezelni.
 
A Politico amúgy megszólaltatta Macron egyik neves európai parlamenti honfitársát, a konzervatív Alain Lamassoure-t (korábbi francia európai ügyi minisztert), aki maga is úgy vélte, hogy az új elnök több törekvése – mint például Lengyelország és Magyarország intézményes „megregulázásának” a szándéka – „fenn fog akadni a reálpolitikán”.
 
Lamassoure ugyanakkor több esélyt is adott az új francia elnöknek, úgy vélve, hogy fiatalos rugalmassága, nyitottsága, gyors tanulási képessége „féléven belül Európa egyik legprofibb politikusává teheti” Macront.

Eddigi hozzászólások (0)

  • Hírlevél
  • Legolvasottabb
  • Megosztva

Hírlevelünket csak előfizetőink olvashatják. Kérjük, jelentkezzen be itt.
Bővebb információ az előfizetésről itt.
Aktuális számunk témái:

  • Donald Trump a brüsszeli NATO-csúcson debütál
  • Brüsszel ajánlásai a magyar gazdasági reformokra
  • A szociálpolitika felé nyit idén az európai szemeszter
  • Brexit: június második felében kezdődik a tánc
  • Német-francia tervek az eurózóna mélyítésére
  • Várat magára a megállapodás a görög adósságkönnyítésről
Twitter
Facebook