Macron győzelmétől hangos Európa

Brüsszel, 2017. május 8.
Az Európai Uniót támogató politikai erők, intézmények és politikusok egy emberként gratuláltak Emmanuel Macronnak – és többnyire egyúttal „Franciaországnak” is – a választási győzelméért. Brüsszelben egyedül a brit függetlenség párti Nigel Farage jött elő igen hamar olyan üzenettel, miszerint Macron francia elnöksége „újabb öt évet ad a kudarcnak”.
Az uniós intézmények vezetői már a szavazatszámlálás korai fázisában határozott hangon üdvözölték Emmanuel Macron addigra már eldőltnek látszó győzelmét. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke szerint a franciák újfenn a „szabadságra, egyenlőségre és testvériségre” szavaztak, és „nemet mondtak a hamis hírek zsarnokságára”.
 
Jean-Claude Juncker egy nyilvánosan is közzétett egy oldalas levélben gratulált Macronnak, amiben emlékeztetett rá, hogy Franciaország sorsa mennyire szorosan összefonódott az európai integráció sorsával, és hogy ezért számított annyira fontosnak, hogy az új elnök a választási kampánya során Franciaország jövőjét hangsúlyozottan Európa részeként látta és láttatta. Az Európai Bizottság luxemburgi elnöke úgymond egy „erős, szociális Európáért és a monetáris unió mélyítéséért” készül majd együtt dolgozni az új francia államfővel.
 
Juncker mellett amúgy – többnyire twitter-üzenetekben - üdvözleteket és gratulációkat hangoztatott a legtöbb bizottsági tag is, (így egyebek között Federica Mogherini alelnök – úgyis, mint EU-tanácsi külpolitikai főképviselő -, FransTimmermans első elnökhelyettes, Margrethe Vestager és Pierre Moscovici bizottsági tagok stb.). Többük megfogalmazásában visszatérő elem volt „az európai újrakezdés” reménye, illetve Timmermans az „optimista és szolidáris” értékek előtérbe kerülését üdvözölte.
 
Szintén részben bizottsági színekben nyilatkozott Michel Barnier, maga is korábbi biztos, jelenleg a Bizottság nevében az EU „Brexit-ügyi” főtárgyalója, aki úgy vélte, hogy Macron megválasztásával „Franciaország megerősítette európai uniós elkötelezettségét”. Jelezte egyúttal, hogy az „euró erősítését” reméli az új elnöktől.
 
Hamar reagált a német diplomácia is: először a német külügyminiszter, Sigmar Gabriel gratulált – kilátásba helyezve, hogy Németország „az új elnök mellett áll majd” -, majd Angela Merkel kancellár szóvivője értékelte úgy Macron győzelmét, mint ami „az erős, egyesült Európa, valamint a német-francia barátság” győzelme.
 
Utóbb Merkel csapata azt is közzétette, hogy az újonnan választott francia elnök és a német kancellár „igen szívélyes” telefonbeszélgetést folytattak az eredmény ismertté válása után. Egyébként német részről sietett gratulálni Martin Schulz, Merkel kancellár szociáldemokrata őszi kihívója – korábbi európai parlamenti házelnök – is.
 
Az Európai Parlament részéről Antonio Tajani házelnök jelezte, hogy meghívta Macront a Parlament plenárisára beszédet mondani. Lelkesült szavakkal üdvözölte az új elnököt Guy Verhofstadt, a liberális frakció elnöke, és alapvetően pozitív szavakkal reagált az európai konzervatívok közleménye is, („bár talán nem mindenben értünk egyet, de köcsönösen hiszünk abban, hogy a jövőt inkább rerményre, nem pedig félelemre alapozva kell építenünk” – olvasható nyilatkozatukban, ami ugyanakkor hitet tesz az EU „konstruktív reformjának” a szükségessége mellett is).
 
Philippe Lamberts, a zöldek frakciójának társelnöke arra hívta fel a figyelmet – és mellesleg ez a motívum az est folyamán sok (politikai, vagy média) véleményben visszatért -, hogy Ausztria és Hollandia után tehát Franciaországban is sikerült gátat vetni a „nacionalista-populista” térhódításnak. A belga Lamberts ugyanakkor figyelmet érdemlőnek értékelte a Le Penre leadott szavazatok nagy számát, valamint a tartózkodók magas arányát is.
 
Az ünneplő nyilatkozatok kórusát egyedül Nigel Farage, a Szabadság és Közvetlen Demokrácia (eurószkeptikus) frakció brit függetlenségi elnöke törte meg, aki szerint Macron öt évét az jellemzi majd, hogy még több hatalom vándorol az EU-hoz, nyitva maradnak a határok, maga Macron pedig „Juncker bábja” lesz. Mindezek fényében szerinte „ha Marine (Le Pen) kitart addig, akkor 2022-ben megnyeri a következő választást”.
 
A szavazati arányok alakulásának különböző oldalú értékelése amúgy visszatérő elem volt a szakértői és médiareakciókban is. Volt aki szerint legalábbis túlzás tényleges – országos – győzelemnek beállítani Macron befutását akkor, amikor a szavazati jogú népesség több, mint negyede (26 százalék) nem is szavazott, 10 százalék érvénytelen voksot dobott az urnákba, aki meg szavazott, azoknak több, mint a harmada Le Penre voksolt.
 
Ugyanennek egy gyökeresen eltérő olvasata ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy Le Pen valójában a „harmadik helyen végzett csak”, a győztes Macron, és a nem szavazók, vagy érvénytelenül voksolók (9%) együttesen 36 százaléka után.
 
A maga módján véleményt mondott a vasárnap hajnalban nyitó nemzetközi pénzpiac is, ahol Macron győzelmének hírére Donald Trump amerikai elnökké választása óta első alkalommal ugrott az euró árfolyama 1,10 dollár fölé (1,1023 dollárra).

Eddigi hozzászólások (0)

Twitter
Facebook