Brüsszeli kiadvány arról, hogyan állítanák meg Budapestet

Brüsszel, 2017. április 18.
Öt pontban foglalta össze a brüsszeli politico.eu keddi száma azokat a módokat, amelyek értesülései szerint Orbán Viktor magyar miniszterelnök „megállítására” eddig felmerültek, minden esetben úgy vélve ugyanakkor, hogy alkalmazásuk aligha hozna tényleges változást.
A magyar miniszterelnök „megállításának” öt módjáról írt keddi számában a brüsszeli Politico.
 
A cikk bevezetőjében a szerzők úgy vélik, hogy Brüsszel eddig képtelen volt fogást találni Orbán Viktoron. Frans Timmermans, a testület első elnökhelyettese is azt hangsúlyozta az Európai Bizottság „magyar ügyeknek szentelt” április 12-i ülése után, hogy csak „nagyon szilárd jogi alapokon” indíthatnak kötelezettségszegési eljárást Magyarország ellen. Timmermans ugyanakkor azt is hozzá tette, hogy a Bizottság eddig főként „technikai ügyekben” lépett fel a magyar kormány ellen, most viszont szerinte az EU-szerződés – alapvető értékeket rögzítő – „2. cikkének a megvédése a tét”.
 
A befolyásos brüsszeli hírportál és kiadvány mindezek fényében vetett fel öt lehetséges „fogáspontot” a jelenlegi magyar kormányon, emlékeztetve ugyanakkor az ezekkel együttjáró potenciális politikai nehézségekre is.
 
Elsőként a magyar kormánypárt kizárásának lehetőségét említették az Európai Néppártból (EPP). A pártcsalád vezetői legközelebb április 29-én üléseznek Brüsszelben, az aznap esedékes – amúgy alapvetően az EU-brit kilépési tárgyalásoknak szentelt – EU27-es csúcs előtt. Ebben a legfelsőbb körben az EP-frakciótagság ügyében ugyanakkor alapvetően csak az elvi-politikai döntést hozhatnák meg, bár egy ilyen lépés politikai súlya már ezzel is számottevő volna.
 
(Itt célszerű emlékeztetni arra, hogy formailag más dolog az európai – EU-ban akár nem is tag – konzervatív középpártok európai gyűjtőpártja, az Európai Néppárt (ennek elnöke jelenleg a francia Joseph Daul), és más a csak EU-tagbeli delegációkat magában foglaló néppárti frakció az Európai Parlamentben (elnöke a német keresztényszocialista Manfred Weber). Eljárási szempontból ahhoz, hogy az utóbbinál valamely nemzeti delegáció (párt) tagságát felfüggesszék, netán megszüntessék, a Néppárt elnökének, vagy öt különböző tagországból összesen hét EP-képviselőnek a formális kezdeményezése szükséges. A parlamenti pártcsoportból való kizárás tényét ezek után az Európai Parlamentnek kell véglegesítenie – a szerk.)
 
Ezen a ponton - sok más szakértőhöz és megfigyelőhöz hasonlóan – a Politico is emlékeztet arra, hogy az EPP-nek jelenleg 216 képviselője van az Európai Parlamentben, míg a második legnagyobb pártcsoportnak, a Szocialisták és Demokraták frakciónak 189. Tizenkét parlament hely elvesztése tehát a jelenlegi 27 fős relatív többséget 15 főre olvasztaná, ami csökkentené valamelyest parlamenti súlyát. Ráadásul a parlamenti néppárton belül a Fidesz-KDNP delegációt nemcsak számszerű jelenléte, hanem „lojalitása és komoly terhelhetősége” miatt is általában nagyra becsülik. Esetleges elvesztésük tehát nem lenne fájdalommentes, viszont – mutatnak rá más elemzők – a frakció politikai tőkevesztesége adott ponton esetleg elérheti, vagy meghaladhatja a szavazati súlyban netán elszenvedett gyengülést.
 
Az április 29-i pártvezetői találkozón mindenesetre – amennyiben egyáltalán beválnak az ezzel kapcsolatos jelenlegi találgatások és a magyar-kérdés valóban napirendre kerül – első körben nyilván ezt igyekeznek majd mérlegelni. A Politico mindenesetre sokatmondóan idézte ennek kapcsán – az április 29-i csúcson majd ugyancsak jelenlévő – Jean-Claude Juncker bizottság elnöknek azt a közelmúltban a német sajtóban idézett kijelentését, hogy „elérkezett az igazság órája”.
 
Második lehetőségként említette a Politico a menekültek kötelező áthelyezésével szemben tanúsított magyar ellenállásra válaszul a kötelezettségszegési eljárás megindítását. Formálisan egy, az EU-tanács által elfogadott többségi határozatról van szó, amelynek végre nem hajtása elvben ellentétes az alapszerződéssel, és végső soron az Európai Bíróság előtt is végződhet az ügy. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi magyar kormány elvi alapon tagadja meg a menekültek befogadását, egy ilyen eljárás még a legvégső fázisban is jó eséllyel az ország elmarasztalását hozná el.
 
Problematikussá teheti ugyanakkor egy ilyen eszköz bevetését, hogy ez esetben hasonló eljárást kell megindítani a belső áthelyezésben részt nem vevő (és korábban kimaradást nem kapott) többi tagország (így mindenekelőtt Lengyelország) ellen is. Ráadásul Magyarország és Szlovákia az Európai Bíróság előtt már több mint egy éve megtámadta a vonatkozó (2015. szeptemberi) EU-tanácsi döntés érvényességét (május 10-én lesz ez ügyben az első tárgyalási forduló Luxembourgban). Mindez emellett komplikálhatja az európai uniós migránspolitika – mindenekelőtt a dublini rendszer – reformjának végigvitelét is. Egy ilyen eljárás ráadásul időben is felettébb elhúzódó – a majdani bírósági ítéletig akár 1-2 év is eltelhet -, márpedig a tét az ezt szorgalmazók szerint a jelenlegi politikai helyzet kezelése volna.
 
További módszer lehetne a magyar kormány „megregulázására” a bizottsági jogállamisági mechanizmus – illetve ennek folyományaként a 7. cikk szerinti eljárás - beindítása. Az előbbire – ami tényleges tartalmát tekintve az előzetes bizottsági tájékozódás (és lehetőség szerint megelőző célzattal a tagállamra a nyomásgyakorlás) szakasza a 7. cikkhez való folyamodás előtt – egyelőre kevés a hajlandóság bizottsági körökben. A lengyelek ellen 2016 elején megindított hasonló eljárás egyelőre inkább a testület reputációjának okozott kárt, nem lévén képes kézzel fogható eredményt felmutatni egyfelől, illetve (érdemi tagállami támogatás és egyetértés híján) visszariadva a 7. cikk elindításától másfelől.
 
Bizottsági források ezzel összefüggésben arra hívták fel a BruxInfo figyelmét, hogy a lengyel esetben nyilvánvaló a bírói függetlenség csorbításának a kérdése, miközben Magyarország esetében legfeljebb gyanú merülhet fel a 2-ik cikkben felsorolt alapvető értékek egyikének-másikának megkérdőjelezését illetően. Ezért sem tekinti Brüsszel járható útnak a jogállamisági mechanizmus segítségül hívását, és ezért esett a választása inkább egy köztes módszerre, a politikai párbeszédre.
 
Negyedik lehetséges útként a Politico utal a főként a pénzcsapok főleg egyes déli tagállamok által szorgalmazott elzárására, ami kétségtelenül fájdalmas lenne bármely tagállam számára. Ezen a ponton azonban a brüsszeli kiadvány elismeri, hogy egy ilyen lépés jogilag aligha lehetséges a 2014-2020-as keretöltségvetés időszaka alatt, lévén ennek végrehajtását már korábban elfogadott közös jogszabály kötelezően előírja. (Hogy mi történhetnek a 2020 utáni pénzek elosztásával, az már más kérdés, de mindez időben megint túlságosan messzire tolná a többek által szorgalmazott jelenlegi megoldás lehetőségét.
 
Utolsóként említi a Politico „független szakértők” Magyarországra küldését (például a vélelmezetten kormányzati köröket is elérő magyarországi korrupció kivizsgálására), amit azonban a kiadvány ugyancsak nehezen kivitelezhetőnek tart. Ehhez ugyanis mindenekelőtt EU-tagállami többségi döntésre volna szükség, aminek megszületésére jelenleg kevés az esély.

Eddigi hozzászólások (0)

  • Hírlevél
  • Legolvasottabb
  • Megosztva

Hírlevelünket csak előfizetőink olvashatják. Kérjük, jelentkezzen be itt.
Bővebb információ az előfizetésről itt.
Aktuális számunk témái:

  • Tuskék gondolatban már leírták a menekültkvótát
  • Ha az EP-n múlna, a jövőben is lenne kötelező menekültkvóta
  • Összefüggést lát az EB alelnöke a jogállam és a kifizetések között
  • A gyakorlat dönti el, mi lesz az EU szociális pilléréből
  • Új kezdeményezések várhatók a nők egyenjogúságának előmozdításáért
Twitter
Facebook