Brexit: a párhuzamos tárgyalások kérdése lehet az első kemény dió

Brüsszel, 2017. március 31.
Miközben pénteken az EU-huszonhetek nagykövetei megtartották első formális egyeztetésüket a Brexit-tárgyalások leendő rendszeréről, Donald Tusk európai tanácsi elnök, és Joseph Muscat a soros EU-elnökséget betöltő máltai miniszterelnök közös sajtóértekezletükön érzékeltették: megkezdődött az árnyalatok értelmezése a leendő brit kilépési és a jövőbeni EU-brit partnerségi tárgyalások pontos kezeléséről.
Közös sajtóértekezleten nyilatkozott pénteken Vallettában Tusk és Muscat a Brexit-folyamat formális útnak indulásáról. Az ezt követő újságírói kérdésekből kitűnt, hogy a brit sajtót jelenleg leginkább foglalkoztató kérdés, vajon lehetséges-e tényleges párhuzamos tárgyalás Nagy-Britannia és az EU között egyszerre a kilépésről és egy jövőbeni partneri-kereskedelmi viszony kialakításáról – miként azt a brit kormány visszatérően állítja -, avagy csakis sorrendiség képzelhető el a kettő között? Tusk és Muscat reagálásból hamar kiderült, hogy a választ a gyakorlatban bizonyos árnyalatok mentén kialakult köztes helyzet jelentheti majd.

Donald Tusk először arra helyezte a hangsúlyt, hogy a huszonhetek leendő tárgyalási alapelvei között már ma is világosan rögzített előfeltételnek számít, hogy „csakis akkor lehet szó a jövőbeni kapcsolatok egyeztetéséről, ha a kilépés rendezetten történik”. Ezt utóbb – részben kérdésekre válaszul - mindkét nyilatkozó részéről számos pontosítás egészítette ki.

Egyfelől Tusk leszögezte, hogy „nincs helye a párhuzamos tárgyalásoknak”, másfelől különböző hangsúlyokkal bár, de mindketten úgy fogalmaztak, hogy amennyiben „elegendő haladás” történt „a rendezett kilépés” alapelveiről, menetéről és várható sarokpontjairól, úgy az Európai Tanács felhatalmazást adhat a jövőbeni kapcsolatrendszerek lehetséges irányait tisztázó egyeztetések megkezdésére is.

Annak eldöntése, hogy mi számít „érdemi haladásnak”, az Európai Tanácsra tartozik majd – szögezte le szintén kérdésre felelve az EiT elnöke. Majd Tusk, egy odavetett megjegyezéssel, még azt is jelezte, hogy erre akár „már valamikor ősszel” is sor kerülhet.

A „jövőbeni kapcsolatrendszer” tisztázása amúgy az alapszerződés értelmében még nem egy teljes, átfogó és végleges – például szektorokra lebontott új kereskedelmi – viszonyrendszer kitárgyalását, hanem mindennek lehetséges irányát, főbb tartalmi elemeit, jellegét érzékeltetheti.

Megfigyelők rámutatnak, hogy mindez egyfajta szürke zónaként a jövőben még elég értelmezési lehetőséget kínálhat, hogy ugyanis mikor „elegendő” a haladás a kilépési elveket illetően egyfelől, és hogy meddig terjedhet a „jövőbeni irányok” előzetes értelmezése másfelől.

Tuskék máltai sajtóértekezletének másik kiemelt témája az EU egységes tárgyalási pozíciójának megőrzése volt – sor kerülhet-e „egyéni tárgyalásokra” London és egyes tagállamok között -, amelyek kapcsán az EiT lengyel elnöke határozottan leszögezte: nincs kétsége e tekintetben az egység megőrzését illetően. Mint fogalmazott, ezt számára nemcsak a tagok közötti szolidaritás, hanem „a közös érdek” is szavatolja, amiben szerinte amúgy hasonlóan érintett maga a brit kormány is. „Londonban is tudják, hogy ha konstruktív megállapodást akarnak elérni, akkor ezt csakis a huszonhetekkel együttműködve érhetik el” – mutatott rá.

Amihez Muscat még annyit tett hozzá, hogy “értelemszerűen egyik kormány sem kapott instrukciókat Brüsszelből arra vonatkozóan, hogy mostantól nem tarthatnának fenn normális viszonyt és párbeszédet a brit kormánnyal”. Van azonban egy szigorú határ: amikor a kilépési feltételrendszer, meg a jövőbeni kapcsolat jön szóba, akkor „valamennyi tagállam részéről az egyetlen lehetséges kontaktust London felé Michel Barnier, EU-huszonhetes főtárgyaló jelentheti csak”.

Visszatérő kérdés volt még a kilépés várható pénzügyi következményeinek az ügye. Ennek kapcsán mindkét politikus többször leszögezte, hogy nem létezik semmiféle „kilépési számla”, még kevésbé európai uniós „büntetési szándék”, csupán – Tusk szavaival - „a már vállalt kötelezettségek és felelősségek teljesítésének elvárásáról” van szó. Mint fogalmazott, reméli, hogy ennek során „mindkét fél fair módon” jár majd el.

Amihez Muscat annyit tett hozzá, hogy „most fogják majd kialakítani azt a számítási módszert”, ami megmutatja, hogy a korábbi kötelezettségek mentén milyen teljesítések várnak még a brit kormányra, illetve, hogy a közös uniós vagyonból milyen részek illethetik meg őt.

A leendő Brexit-folyamat főbb alapelveit tekintve amúgy Tusk már bevezetőjében leszögezte azokat a legfontosabb elvárásokat, amelyek mentén a továbbiakban szerinte haladni kell. Közülük az első, hogy „minimalizálni kell a (polgárokat, üzleti érdekeket, gazdasági viszonyokat érintő) bizonytalanságot”, visszafogva a netán keletkező károkat, külön is hangsúlyozva, hogy „az emberekre kell gondolnunk először”, mindenképpen kerülve azt, hogy a polgárok helyzete „alku tárgyává váljon”.

Hasonlóképpen kerülendő, hogy európai üzleti vállalkozások „jogi vákuumba kerüljenek” azzal, hogy a brit kilépés után brit vonatozásban fejük fölül eltűnik a működésüknek addig jogi keretet adó európai uniós jogrend – sorolta tovább az elvárásokat Donald Tusk, aki utalt még a már említett pénzügyi kötelezettségvállalások betartására, valamint külön is hangsúlyozva arra, hogy „kerülni kell a brit kilépés után új kemény határ kialakulását Írország és Észak-Írország brit tartomány között.

Sajtókérdés firtatta végül a jövőbeni EU-brit biztonságpolitikai együttműködés várható alakulását, különös tekintettel arra, hogy brit médiaértelmezések szerint Theresa May szerdai „kilépési levele” mintha egyfajta pozitív európai uniós „Brexit-hozzáállástól” tette volna függővé a brit készséget a biztonságpolitika közös kezelésében. Tusk határozottan cáfolta, hogy ez helyes értelmezés volna: mint fogalmazott, a „biztonság oszthatatlan összeurópai érdek” – amint azt szerinte éppen a napokban történt újabb londoni merénylet is illusztrálta -, és teljesen kizárt, hogy a terrorizmus elhárítása „tárgyalási alkutárgy” legyen.

Muscat is hasonló véleményen volt, hozzátéve, hogy „ez ügyben éppen elég határozott garanciavállalás” hangzott el a brit kormány részéről, hogy bármi kétség is maradjon, „bármit gondol is róla a sajtó”.

Eddigi hozzászólások (0)

Twitter
Facebook