Nagy adok-kapok jöhet az EU-török viszonyban

Egy évvel a 2016. március 8-i EU-török menekültügyi megállapodás aláírása után európai uniós diplomáciai és szakértői körökben növekvő valószínűséget jósolnak az akkori egyezség török részről történő részleges felfüggesztésének, netán teljes megtagadásának, ami szélsőséges esetben egyet jelenthet a 2015-ös nyugat-balkáni menekültáradat megújulásával is, annak minden európai uniós következményével együtt.
Johannes Hahn bővítési EU-biztos a hétfői Bildben beszélt arról, hogy „nem tudja kizárni” az EU-török csatlakozási tárgyalások akár már közeli formális leállítását. Hahn egyúttal a Recep Tayyip Erdogan török elnök által forszírozott leendő török alkotmányreformot – ami utat nyitna egy erőteljes elnöki rendszer felé – úgy értékelte, mint amivel szerinte Ankara „hátat fordítana Európának”.
 
Hahn nem sok jóval biztatott az egy évvel ezelőtti EU-török megállapodás másik, EU-részről kilátásba helyezett kedvezményével, a török állampolgárok európai uniós vízumkényszerének az eltörlésével kapcsolatban sem. A bővítési biztos szerint „nincs esély arra”, hogy ez belátható időn belül bekövetkezzen, tekintettel Ankara elzárkózására „több alapvető feltétel teljesítése” kapcsán.
 
Szakértők emlékeztetnek arra, hogy az egy évvel ezelőtti menekültügyi megállapodás értelmében Ankara az addigi szabad menekült-beáramlás leállítására, valamint a már illegálisan görög területen tartózkodók visszafogadására vállalt kötelezettséget, (az utóbbiakért „cserébe” – egy az egy arányban - „tényleges” menekültek rendezett formában EU-területre történő átszállítására ígért készséget az uniós oldal).
 
Török részről mindezek ellentételezéseként mindenekelőtt összesen 6 milliárd euró pénzügyi támogatást kértek a területükön lévő mintegy 3 millió menekült ellátásához, emellett európai vízumliberalizációt követeltek – eredetileg már tavaly nyárra – a török állampolgárok számára, és hozzá az EU-török csatlakozási tárgyalások felgyorsítását.
 
A vízumkérdés – amelyben egyébként az Európai Parlamentnek együttdöntési joga van – már tavaly besült. Először őszre halasztották a várható végrehajtását, majd immár határidő nélkül további halasztásokat szenvedett, alapvetően azért, mert hivatalos uniós megítélés szerint Ankara elzárkózott több előfeltétel teljesítésétől (mindenekelőtt a „terrorista tevékenység” törökországi alkotmányjogi meghatározásának módosításától).
 
Ami a csatlakozási tárgyalást illeti, ez de facto valójában már sok hónapja leállt, nincs semmilyen diplomáciai fejlemény, de a tavalyi puccs, majd az idei Erdogan-féle államreformok bejelentése óta növekszik azok tábora, akik fontos gesztusnak tartanák a tárgyalások formális felfüggesztésének bejelentését is. Az utóbbit főként EP-képviselők szorgalmazzák, míg az EU-tanácsban, tagállami körben eddig főként Ausztria szorgalmazott egy ilyen lépést, amit azonban a tanácsi többség sokáig nem támogatott.
 
Megfigyelők azonban nem zárják ki, hogy az utóbbi néhány hét élesebbé váló nyilatkozatháborúja után az osztrák álláspont tanácsi támogatottsága is növekedhet, mindenekelőtt holland, esetleg – hacsak az eddigi vitriolos („nácizást” emlegető) hangnem Berlin felé nem enyhül török oldalon – akár még német részről is.
 
A „vörös vonal" átlépését egyelőre a többség továbbra is abban látják, ha Erdogan valóra váltja fenyegetését, és eléri, hogy a török parlament helyreállítsa az országban a halálbüntetést. Egy ilyen fejlemény után a hivatalos EU-vélemény szerint fenntarthatatlan maradna a török EU-tagjelölti státusz megőrzése.
 
Mindeközben mind több jel szerint a török politika is tevékenyen készül az európai kapcsolatok átértékelésére. Erdogan elnök egy keddi ankarai nyilatkozatában már arról beszélt, hogy ha sikerült megszerezni a szükséges támogatást az államreformhoz az április 16-i népszavazáson, akkor a változások „egy gyökeresen új Törökország” születését is jelentik majd, amely utóbbi „haladéktalanul új alapokra fogja helyezni” viszonyát az Európai Unióval, "véget vetve az eddigi tagsági zsarolásnak”.
 
Kezdeti „figyelmeztető jelzések” mindenesetre már születtek török részről, amennyiben Ankara – egyelőre „ideiglenes jelleggel” – beszüntette a görög szigeteken lévő menekültek visszavételét.
 
A tavalyi megállapodás végrehajtása amúgy sok szempontból önmagában is számos sebből vérzik. EU-részről, az eredetileg több tízezres törökoszági menekült-áttelepítéssel számoló program keretében 12 hónap alatt csupán 3919 menekült tényleges betelepítésére került sor (annak fele is Németországba került, rajta kívül az EU-huszonnyolcak – plusz EFTA-tagok - közül eddig csak tizenhárom ország vett részt a vállalások teljesítésében).

(További részletek az EU-török kapcsolatok alakulásáról a BruxInfo háttérben).

Eddigi hozzászólások (0)

Twitter
Facebook