Előre be volt programozva a brüsszeli terrortámadás

Brüsszel, 2017. március 13. | Gyévai Zoltán
A nyugat-európai országoknak mostanáig nem volt működőképes stratégiája a hozzájuk érkező muzulmán vallású bevándorlók integrációjára – állítja Saad Amrani, a belga rendőrség stratégiai tanácsadója. A jó hír, hogy most már tudják, hol hibáztak. A rossz: a dzsihadisták évtizedeken át zavartalanul fejlesztett „szoftvere” még hosszú időn át fenyegetést jelent majd Európa biztonságára. A brüsszeli merényletek első évfordulóján számba vettük a legfontosabb tanulságokat.
Ami az Egyesült Államok számára szeptember 11., az Belgiumban március 22. Néhány nap múlva lesz egy éve, hogy két terrorista kommandó egy óra időeltéréssel öngyilkos robbantásos merényletet hajtott végre előbb Belgium és az EU fővárosának repülőterén, majd az egyik legforgalmasabb metrómegállóban.
 
A Belgiumban született vagy ott felnőtt fiatal muszlimok által elkövetett terrorcselekmény 32 halálos áldozatot követelt, és több százan szenvedtek maradandó vagy könnyebb sérüléseket. Március 22. azonban nem csak az áldozatok és családtagjaik életében idézett elő gyökeres változást. Az egész társadalomnak meg kellett tanulnia együtt élni a veszéllyel és a biztonsági intézkedések fokozásával együtt járó mindennapi kellemetlenségekkel.
 
„Elértük azt a fenyegetettségi szintet, amiben a spanyoloknak kellett élniük a baszk terrorszervezet, az ETA, vagy a briteknek és az észak-íreknek az IRA korszakában. Ez súlyos mentális és gazdasági terhet jelent az egész ország számára” - mutat rá az az ember, aki évekkel ezelőtt az elsők között hívta fel a figyelmet a merőben újszerű terrorista fenyegetésre Belgiumban és Európában.
 
Saad Amraninak, a belga szövetségi rendőrség stratégiai tanácsadójának Brüsszel belvárosában lévő irodájából párját ritkító panoráma nyílik egészen az Európában a terrorizmus szinonimájává vált Molenbeek-St. Jean-ig. Ebben a többségében marokkói bevándorlók által lakott kerületben nőttek fel és radikalizálódtak azok a fiatalok, akik kulcsszerepet játszottak a 2015. novemberi párizsi, majd a 2016. márciusi brüsszeli merényletekben.
 
Ezért nem no go zóna Molenbeek
 
A flamand gyökereit az utcanevekben ma is élénken őrző szegény városnegyedet az európai média egy része afféle no go zónának nevezte el, ahová még a rendőrök sem merészkednek be, nemhogy a civilek. Szijjártó Péter magyar külügyminiszter is hozzászólt a kérdéshez, megemlítve, hogy nem érezte magát biztonságban, amikor a rossz hírű kerületben kocogni indult. Brüsszeli illetékesek eléggé allergiásak az ilyen és ehhez hasonló kijelentésekre. „Igaz, hogy vannak bizonyos kockázatok, de nem a dzsungelben vagyunk” - cáfolta határozottan egy belga forrás azt a vélekedést, hogy Brüsszelben no go zónák lennének.
 
Szigorúan technikai értelemben még a Párizs és más franciaországi nagyvárosok külső kerületeiben létrejött gettók sem tekinthetők olyan tiltott területnek, ahová még a hatóságok sem merik betenni a lábukat. Akik tanulmányozták a helyzetet, azok szerint Molenbeek semmivel sem rosszabb Párizs vagy éppen Stockholm egyes külvárosainál, ahol rendszeresen autókat gyújtanak fel a második vagy harmadik generációs bevándorlók. Molenbeekben, vagy Brüsszel más, etnikailag ugyancsak színes negyedeiben csak nagyon ritkán fordulnak elő hasonló atrocitások.
 
Ennek egyik oka a körzeti rendőrök hálózata, amely Belgium városaiban meglehetősen hatékony eszköznek bizonyult a tömeges zavargások és más súlyos bűncselekmények megelőzésében. A helyi rendőrök közelebb vannak a lakossághoz, és tisztában vannak a problémákkal és a kockázatokkal is.
 
Ennek ellenére Molenbeeknek is megvan a maga „keresztje”. A hatóságok ma már behatóan ismerik azokat az okokat, amelyek a zömében marokkói bevándorlók lakta városnegyedet Európa szemében „a terrorizmus fővárosává” tették. A zegzugos, boltokkal és üzletekkel teli kerület például ideális búvóhelynek számít a rosszban sántikáló dzsihadisták számára, akik észrevétlenül el tudnak vegyülni a tömegben. A pusztára kitett francia külvárosi gettók többségében lakóházakon kívül nincs semmilyen infrastruktúra, szakértők szerint ez az egyik magyarázata annak, hogy miért nem vonzóak a radikálisok számára.
 
Tű a szénakazalban
 
A vendéglátó helyekkel és üzletekkel teletűzdelt Molenbeekben ezzel szemben olyan megtalálni valakit, mintha csak tűt keresnének a szénakazalban. Ráadásul a gyanús elemek kiszűrése és megfigyelése is rendkívül bonyolult és költséges feladat: minden egyes terrorista gyanús személy állandó, 24 órás nyomon követéséhez és megfigyeléséhez legalább 20 rendőrre van szükség. Csak Franciaországban több mint 2 ezer különösen veszélyesnek számító radikálist tartanak nyilván.
 
Az Iszlám Állam „zsoldjában” álló terroristák sokféle arcéle is problémát jelent. A mai kor terroristájának profilja nagyon eltér a régiekétől. A Baader-Meinhof, a Vörös Hadsereg Frakció (RAF), vagy a palesztin terrorcsoportok központilag irányított, jól szervezett egységek voltak, viszonylag behatárolható számú taggal. A Daesh ezzel szemben elvileg bármilyen előzőleg radikalizálódott személyt képes mozgósítani, és ehhez nem is kell feltétlenül megnyomni egy gombot. Az amerikai Orlandóban 8 perc alatt 50 embert lemészárló afgán származású férfi példás családi életet élt és munkája is volt. Ennek ellenére felfigyelt rá az FBI, kihallgatta, de mivel nem tűnt veszélyesnek, elengedték.
 
A molenbeeki terrorsejt tagjai ráadásul szűk családi és baráti körben radikalizálódtak és készültek a merényletek elkövetésére, ami szinte lehetetlenné tette a hatóságok számára, hogy „téglát” építsenek be.
 
A terroristák sem mindig azok, akinek első pillanatra látszanak. A Belgiumból a Közel-Keletre szökött külföldi harcosok 20 százaléka például őslakos belga, aki legfeljebb áttért a muzulmán hitre. A fiatalok radikalizálódását szokás a rendkívül hátrányos gazdasági és szociális helyzetükre visszavezetni. A hátrányos társadalmi helyzet és a kirekesztés, bár szerepet játszhat, valójában csak a számos tényező egyike a radikalizációban.
 
Salah Abdeslam és a többi brüsszeli terrorista közös vonása, hogy már nagyon fiatalon drogokat árultak, fegyverrel raboltak és más bűncselekményeket követtek el. Ezekben a körökben az erőszak és a fegyverek kultusza elmaradhatatlan velejáró. A Daesh megjelenése és a szíriai konfliktus kedvező alkalmat teremtett számukra arra, hogy mindezt a gyakorlatban is kipróbálják.
 
Nem is ismerték a Koránt
 
Bár a vallás is szerepet játszott a radikalizálódásukban, belga szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy legtöbbjüknek csak minimális ismeretei vannak az iszlámról. Mivel az arabnak csak egy dialektusát beszélik, és nem ismerik a nyelv klasszikus írott változatát, jellemzően a Koránt sem olvasták, hanem csak másodkézből, radikális prédikátorokon keresztül jutottak el hozzájuk a tanok. Mivel önmaguk nem tudták olvasni, ezért le sem tudták ellenőrizni, hogy a Koránnak egy teljesen félreértelmezett, manipulált verziójával tömik tele a fejüket.
 
A problémakör része a második generációs marokkóiak identitásválsága is. Régi hazájukban már nem tekintik őket marokkóiaknak, új hazájukban pedig sokszor a diszkriminációval szembesülve nem érzik magukat belgának. Ez a fajta identitásprobléma – ami gyűlöletet szül a többségi társadalommal szemben – bizonyos esetekben a terrorcselekmények „indítógombjaként” hathatott.
 
A molenbeeki modell sajátossága az is, hogy elsősorban a helyi hatalom, a korábbi szocialista polgármester elhibázott politikája miatt lényegében homogén, más etnikumokkal nem keveredő muzulmán közösség jött létre a kerület egy jól behatárolható részében. A szóban forgó polgármester, aki a terrortámadások idején már egy ideje nyugdíjban volt, egy interjúban elismerte, hogy egyfajta „szociális laboratóriumot” hozott létre Brüsszel legnyugatabbra fekvő kerületében, ahol az etnikumok nem keveredtek.
 
Hol siklott félre Nyugaton a bevándorlók integrációja?
 
Más példák is bizonyítják azonban azt, hogy az ilyen gettósodás, és az etnikai-kulturális keveredés hiánya semmi jóra nem vezet. És ebben a képletben nagyon sokat számít a demográfia és a létszám – mutatnak rá szakértők. Ha, mint Molenbeekben, a bevándorlók nagy tömegben egy gettóba tömörülnek, akkor idővel „saját törvényeket” és kvázi intézményeket hoznak létre, és mindezt a hatóságok által nehezen ellenőrizhető szürke zónában.
 
Molenbeek nem egyedi eset, hiszen sajtóbeszámolók szerint Svédországban is követtek el a hatóságok mulasztásokat. A skandináv ország hosszú időn át nagyon nyitott volt a bevándorlókkal szemben, akiket úgy próbáltak integrálni, hogy lakást, egészségügyi ellátást, szociális támogatást, iskolákat biztosítottak számukra. Mint később kiderült, tévesen úgy gondolták, hogy ha gondoskodnak a jövevények anyagi biztonságáról, akkor a társadalmi beilleszkedésük már csak idő kérdése lesz. Nem így történt, mert elfeledkeztek arról, hogy a szomáliaiak, pakisztániak és mások saját történelmüket, kultúrájukat, vallásukat is magukkal hozták.
 
A Stockholm külvárosában 2012-ben lejátszódott zavargások, amelyek során 100 gépkocsit gyújtottak fel, az egész országot sokkolták, és ráébresztették arra, hogy nem bizonyult jó ötletnek a problémák elhallgatása vagy szőnyeg alá söprése. „Túl naivak voltunk” - ismerte el nemrég egy nyilatkozatában az ország miniszterelnöke.
 
A svédek két olyan hibát is elkövettek, amit a bevándorlók integrálásában mindenkinél több sikert felmutató Kanada viszont nem. Az egyik annak belátása, hogy egyszerre túlzottan nagy számú bevándorlót nem lehet zökkenőmentesen beilleszteni a társadalomba. A másik pedig, hogy kerülni kell azt, hogy a bevándorló közösségek nagy létszámban etnikailag egyetlen homogén tömböt alkossanak. Kanadában ezért tudatosan szétosztják az ország különböző részeiben a bevándorlókat, és minden egyes család sorsát 4-5 hivatalos mentor követi, akik elősegítik a zavartalan beilleszkedésüket, és folyamatosan figyelik a helyzetük alakulását.
 
Szaúd-Arábia Trójai falova a szalafizmus
 
De, Belgiumra visszatérve, létezik egy történelmi körülmény is, amiről a hivatalos szervek nem szívesen beszélnek. A Der Standard nevű flamand lap nemrég egy bizalmas belső jelentésből idézett, ami megállapítja, hogy 1975-ben, az olajárrobbanást követően Szaúd-Arábia 70 milliárd dollárt fektetett be az iszlám egyik különösen fundamentalista és más vallásokkal szemben kirekesztő irányzatának, a szalafizmusnak az egész világon való elterjesztésébe.
 
Mint belga szakértők megjegyzik, az iszlámnak ez az értelmezése egyrészt intoleranciát és harcot hirdet a hitetlenekkel szemben, legyenek azok keresztények, vagy az iszlám más irányzatának képviselői. Másfelől a társadalmi élettől való elszigetelődést, elszakadást, a társadalomból való kivonulást propagálja. Vagyis két olyan dolgot, amit az Iszlám Állam is fennen hirdet.
 
A szaúdiakkal aláírt szerződésben a néhai Baudouin belga király lényegében átengedte a mecsetek finanszírozását és a hitélet szervezését Riyadnak. Gyakran franciául vagy hollandul nem is beszélő prédikátorok érkeztek Belgiumba, és sokáig az ellenőrzés teljes hiánya mellett végezték hittérítő tevékenységüket. Így a 70-es évektől több hullámban az országba érkező marokkói bevándorlók, majd a gyerekeik az iszlám egy sokkal fundamentalistább válfajával ismerkedtek meg, mint amit Marokkóban gyakoroltak, ahol a mai napig békében élnek a muzulmánok a keresztényekkel és a zsidó vallásúakkal.
 
Belgiumban különösen a terrortámadás óta eltelt időben számos döntést hoztak a szalafizmus negatív hatásainak mérséklésére. A március 22. után felállított parlamenti vizsgálóbizottság áprilisban teszi közzé végleges jelentését. A dzsihadisták „szoftvere”, ideológiája azonban az interneten, a propagandán és más csatornákon keresztül annyira elterjedt és terjed, hogy szakértők szerint a következő években is bő utánpótlást jelent majd a terrorszervezetek számára. Ez a fajta fundamentalizmus, és az abból kinövő terrorizmus ezért a Daesh-sel sem fog a sírba szállni, hanem vélhetően más formában jelentkezik majd. Ami egyúttal azt sugallja, hogy a nyugati országokban sem szűnik meg még jó ideig a terrorveszély. Egyik publikus jelentésében az Europol is ezt valószínűsítette.
 
Nem az iszlám a probléma, mint ahogy a kereszténység sem
 
Saad Amrani és mások ugyanakkor sajnálatosnak tartják a dzsihadista terrorizmus kapcsán az egész iszlám általánosító megbélyegzését. Ez ugyanis szerintük figyelmen kívül hagyja azt, hogy az iszlámnak, akár a kereszténységnek számos helyi válfaja és értelmezése van. Ami valójában a problémát jelenti, az a politikai iszlám. „Ami történik, az nem a civilizációk, hanem az eszmék harca” - szögezi le a belga szövetségi rendőrség stratégiai tanácsadója, utalva arra, hogy a dzsihadisták sokkal több muszlimot mészároltak le, mint keresztényt. Az Europol statisztikái szerint 2015-ben a terrortámadások 72 százalékát öt országban, Irakban, Szíriában, Afganisztánban, Pakisztánban és Nigériában követték el.
 
Amrani elismeri, hogy a bevándorlók integrációja területén súlyos hibákat követtek el Belgiumban és más nyugati országokban egyaránt. Ebben a problémák elhallgatásának és szőnyeg alá söprésének is része volt. „A populista demagógia és a problémák tagadása között azonban van egy harmadik út, ami az intellektuális őszinteségen, a tényeken és a számokon alapul” - mutatott rá a BruxInfónak adott interjúban. „A tények és a számok elég erősek ahhoz, hogy tudjuk, mit kell tenni” - tette hozzá.
 
A stratégiai főtanácsadó szerint a nyugat-európai országok eddig egyszerűen nem rendelkeztek megfelelő stratégiával arra nézve, hogyan kezeljék a nagy létszámú bevándorló közösségeket. Ezért a jövőben hasonló szituációkban olyan átfogó megközelítésre van szükség, ami egyaránt kezeli a beilleszkedés szociális, oktatási és munkahelyi aspektusait, a demográfia és az etnikai keveredés szempontjait, de a polgári jogok és kötelességek kérdéskörét is.
 
Ennek magába kell foglalnia az alkotmány, a jogi keretek, a jogállamiság, a férfiak és nők közötti egyenlőség és egyéb elemeket, amelyeket mindenkinek el kellene fogadni. Világosnak kell lennie a bevándorló közösségek számára is annak, hogy a szociális kohézióért cserébe állampolgári kötelezettségeket is kell vállalni.
 
„10 ezer menekülttől még nem kerül veszélybe Magyarország”
 
„Ha a társadalom polarizációja folytatódik, az roppant veszélyes lehet” - mutatott rá. Amrani szerint a többségi társadalomnak már csak önvédelemből is oda kell figyelnie a hátrányos helyzetben lévő bevándorló közösségek felzárkóztatására. Ebből a szempontból különös aggodalomra ad okot a digitális forradalom, ami potenciálisan tovább növelheti a társadalmon belül meglévő szakadékot, és újabb tápot adhat a magukat diszkrimináltnak érző fiatal muszlimok radikalizálódásának.
 
Amrani ezért azt is szükségesnek tartaná, ha az EU nem csak külső, hanem belső fejlesztési politikával is rendelkezne, forrásokat áldozva a Molenbeekhez hasonló nehéz helyzetű városi kerületek felzárkóztatására.
 
A belga szövetségi rendőrség stratégiai tanácsadója úgy véli, hogy ésszerű létszámú bevándorló, 2-10 ezer ember befogadása még nem változtatná meg Magyarország DNS-ét. A menekültek és a terrorizmus között egyenlőségjel húzását sem tartja korrektnek. Ha igaz is, hogy bizonyos esetekben terroristák is kihasználták a menekülthullámot arra, hogy Európába jöhessenek, ők csak lecsaptak egy adódó lehetőségre. De, naivitás lenne azt hinni, hogy ha nem lett volna menekülthullám, akkor nem találták volna meg más módját annak, hogy európai területre lépjenek – húzta alá Saad Amrani, aki maga is marokkói bevándorlók leszármazottja.

Eddigi hozzászólások (0)

  • Hírlevél
  • Legolvasottabb
  • Megosztva

Hírlevelünket csak előfizetőink olvashatják. Kérjük, jelentkezzen be itt.
Bővebb információ az előfizetésről itt.
Aktuális számunk témái:

  • Brüsszel jövő héten hoz döntést a lengyelek ügyében
  • Brüsszelt is "megtalálta" a Soros-ellenes kampány
  • Döcögve kezdődtek a tárgyalások a brit kilépésről
  • Egyre több tény támasztja alá a kettős élelmiszerminőséget
  • Magyar kezdeményezés az európai szójatermelés felfuttatására
  • Az első eredmények a hibrid-fenyegetések elleni harcban
Twitter
Facebook