Donald Tusk simán vette az akadályt

Brüsszel, 2017. március 9.
Huszonhét-egy arányban, kvázi közfelkiáltással, Varsó tiltakozása ellenére újraválasztották a lengyel Donald Tuskot az Európai Tanács két és félévre szóló elnöki posztjára. A lengyel kormányfő az utolsó percben a szavazás elhalasztását akarta elérni, de eredménytelenül. Tusk megválasztását Orbán Viktor is támogatta.
"Súlyos precedensnek" minősítette Beata Szydlo lengyel miniszterelnök azt a tényt, hogy honfitársát, Donald Tuskot csütörtökön a varsói kormány határozott tiltakozása ellenére újabb két és fél évre az Európai Tanács elnökévé választották. Szerinte az európai uniós kormányzási elveket és gyakorlatot aláaknázó lépés volt megtagadni a szolidaritást a lengyel kormánytól. Cserébe a lengyel miniszterelnök bejelentette, hogy blokkolta bármilyen közös közlemény elfogadását a mostani csúcstalálkozón - amelyet "illegálisnak" minősített -, úgyhogy csak EU-elnökségi nyilatkozat közzétételére lesz lehetőség.

A csúcs résztvevői körében azonban láthatóan túlsúlyban volt az a vélemény, hogy Tusk esetében olyan belpolitikai megfontolásokat igyekezett a lengyel fél a vitába behozni, amihez az EiT-nek semmilyen köze nincs.

Az EiT-elnök igazából az állam- és kormányfők tanácskozó testületének a levezető elnöke - és nem az "EU-elnöke", mint azt kezdetben sokan tévesen vélték -, és mint ilyen, voltaképpen a 28 állam- és kormányfő választja magának. Éppen ezért kiválasztásának módja is eltér például az Európai Bizottság elnökétől, akit előzőleg valamely tagországnak kell jelölnie. Itt erre nincs szükség, bár természetesen az eddigi gyakorlat az volt - a belga Herman Van Rompuy esetében, valamint Tusk két és fél évvel ezelőtti kiválasztásakor -, hogy az asztal körül ülő kormányfő ajánlotta hazája politikusát.

Ez azonban nem szükségszerű, és elvben az aktuális EiT-elnök, vagy ha ez - mint Tusk esetében - közvetlenül érintett, úgy a soros elnökséget ellátó ország kormányfője (ezúttal Joseph Muscat máltai miniszterelnök) méri fel a lehetséges jelölteket, és folytat személyéről előzetes konzultációt kollégáival.

Ez tehát jogi értelemben kizárta, hogy a lengyel kormány pusztán a jelölés megtagadásával (sőt, a végjátékban alternatív jelölt nevének bedobásával) útját állja Tusk megválasztásának. Ráadásul maga a választás - ha van formális szavazás - minősített többséggel történik, és Tusk esetében kezdettől fogva tudni lehetett, hogy bőven rendelkezett az ehhez szükséges voksokkal.

A politikust eleve támogató, legnagyobb tábort alkotó néppárti vezetők mellett mögötte állt a hét liberális párti kormányfő, a konzervatív Theresa May, és több szocialista, vagy szociáldemokrata politikus, így Francois Hollande francia elnök is.

Az ülésről kiszivárgott hírek szerint amúgy végül az derült ki, hogy egyedül csak a lengyel delegáció emelt kifogást (az általuk néhány nappal korábban jelölt Jacek Saryus-Wolski addigra már visszalépett). Tovább ellenvélemény hiányában a máltai miniszterelnök huszonhét-egy arányban támogatottnak tekintette Tusk mandátumának meghosszabbítását. Az egész összességében alig pár percig tartott.

Donald Tuskról az volt az általános vélemény a tagállamok vezetőinek körében, hogy jó munkát végzett, sikerült megőriznie az EU egységét olyan kiélezett helszetekben is, mint a 2015-ös görög válság, vagy az azóta is zajló menekültkrízis. Jól készítette elő a terepet kényes döntésekhez, és megfelelően képviseli kollégái álláspontját kifelé.

Fontos szempont volt az is, hogy az amúgy is megújulási vajúdás közepette tipródó, millió kihívással küszködő európai politikai vezetésnek egyéb sem hiányzott volna, mint egy új elnöki választási procedúra. Főként nem akkor, amikor - huszonhét vezető véleménye szerint - rendelkezésre áll egy jól bevált jelölt is.

A csúcsra érkező Angela Merkel német kancellár “ragyogónak” nevezte Tusk eddig teljesítményét, és "indokolatlannak" tartotta, hogy "belpolitikai viták" miatt Európa ne tartson többé igényt a munkájára. De hasonlóan elismerő szavakkal fogalmazott Theresa May brit miniszterelnök is, akitől pedig Varsóban – lévén a jelenlegi lengyel kormánypárt a brit konzervatívokkal alkot közös frakciót az Európai Parlamentben – támogatást reméltek.

Angela Merkel utóbb sajtóértekezletén még annyit tett mindehhez hozzá, hogy szigorúan véve a választási szabályok minősített többségi szavazást tettek volna lehetővé, de persze úgymond "minden ilyen esetben először igyekszünk konszenzusra törekedni". De, - tette hozzá - azt is látni kell, hogy a konszenzus intézményével sem illik visszaélni.

Kihátrált amúgy Szydlo – és az őt instruáló Jaroslaw Kaczynski – mögül a visegrádi koalíció is: mindhárom kormányfő, Orbán Viktort is beleértve, Tusk mellé állt. Ahogy Bohuslav Sobotka, cseh kormányfő fogalmazott: Tusk "a régiónkból érkezett, érti a problémáinkat", ezért volt eredetileg is a visegrádi csoport jelöltje.

A magyar miniszterelnök utóbb azzal magyarázta a magyar döntést az ügyben, hogy "tudomásul kell venni, hogy az Európai Unióban pártpolitikai alapon dőlnek el az ügyek, a magyar kormánypártok a néppárti csoport tagjai, és a néppárt egyetlen jelöltje Donald Tusk volt". Orbán egyúttal elmondta, hogy már az előzőekben levélben tájékoztatta a leendő magyar pozícióról lengyel kolleganőjét, akit ilyen formán magyar részről nem érhetett meglepetés.

Orbán Viktor fontosnak érezte ugyanakkor leszögezni, hogy "a mostani eset semmilyen formában nem befolyásolja a magyar-lengyel szövetséget". Magyarország továbbra is "Lengyelország mellett áll minden méltánytalan támadás ellenébe" - mondta, majd még hozzá tette: "Lengyelországot eztán is nagyra becsüljük, Kaczynski elnök úr iránti baráti érzelmeink pedig változatlanok".

A jelenlegi lengyel kormányt vezető Jog és Igazságosság Párt erős embere, Jaroslaw Kaczynski több kijelentésében is alkalmatlannak és méltatlannak minősítette Tuskot az EiT-elnöki tisztre. Kaczynski visszatérően utalt arra is, hogy a korábbi lengyel kormányfő ellen voltaképpen „parlamenti és ügyészségi vizsgálat” zajlik annak kiderítésére, mennyiben terheli Tuskot is felelősség Lech Kaczynski néhai lengyel államfő halálának körülményeit illetően. Witold Waszczykowski külügyminiszter néhány hete egyenesen a „gonosz megtestesítőjének” minősítette Donald Tusk személyét.

Mindezt tetőzte be Beata Szydlo kormányfő most szerdai "körlevele", amelyben a csúcs előtt kollégáinak írva azzal vádolta meg Tuskot, hogy hatáskörét túllépve a jelenlegi lengyel kormány "megbuktatására" törekedett.

Részben mindezekre is utalva fogalmazott úgy Dalia Grybauskaite, litván államfő, a csúcsra érkezve, hogy "nem engedhetjük meg magunknak, hogy nemzeti politikai ügyek túszaivá váljunk".

Ami magát a régi-új megválasztottat illeti, Donald Tusk sajtóértekezletén egyfelől leszögezte, hogy "minden erejével azon lesz, hogy megóvja Lengyelországot a politikai elszigeteltségtől" - erre reagált szinte perceken belül Szydlo azzal a twitteres üzenettel, hogy "Tusk nem garancia a pártatlanságra, ő a lengyel kormány ellen lépett fel" -, másfelől figyelmeztette is Varsót, hogy "ne égessen fel minden hidat maga mögött, mert utána nem marad visszaút".

Eddigi hozzászólások (0)

Twitter
Facebook