EU-csúcs: megmenteni Tusk közlegényt

Az össze- vagy inkább a visszaszoktatás jegyében ültek volna eredetileg tárgyalóasztalhoz csütörtökön és pénteken az EU-tagállamok vezetői, de egy teljesen belpolitikailag motivált lengyel húzás Donald Tusk újraválasztása körül kiszámíthatatlanná tette az EU-csúcs lefolyását. A többsebességes EU is a vita része lesz az elméletben és a gyakorlatban is, miután az Európai Tanács hivatalosan megadja a jelet a megerősített együttműködésre az európai ügyészi hivatal felállításának ügyében.
Aligha így képzelte el Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke a március 9-10-i EU-csúcs forgatókönyvét. Az állam- és kormányfők üléseinek napirendjét összeállító és az üléseket elnöklő politikus az utóbbi hónapokban óriási erőfeszítéseket tesz a széthúzó európai nyáj összeterelése érdekében. Ehhez képest éppen Tusk személye, illetve mandátumának meghosszabbítása az, ami komoly feszültséget visz a csütörtökön kezdődő kétnapos csúcsba, amelynek első napján 28-as, majd a másodikon a brit kormányfő nélkül 27-es körben ülnek majd a vezetők az asztal körül.
 
Donald Tusk mandátumának újabb két és fél évvel való meghosszabbítása – ami a csúcstalálkozó első napirendi pontja lesz – eredetileg rutindöntésnek indult. A korábbi miniszterelnökkel nem éppen egy tálból cseresznyéző jelenlegi lengyel kormány azonban múlt szombaton általános meglepetésre Tusk párttársa, Jacek Saryusz-Wolski, EP-képviselő személyében ellenjelöltet állított.
 
Brüsszelben tagállami források visszafogott érdeklődéssel, de még nagyobb bizonytalansággal szemlélték szerdán a lengyelközi párviadalt, ami egyes félelmek szerint felboríthatja a találkozó egyébként alapvetően pozitív üzenetekre fókuszáló napirendjét, és akár még tovább mérgezheti a légkört a kormányok között.
 
Miközben egyes fővárosok, köztük Budapest (erről lásd külön anyagunkat) nem vallottak színt arról, hogy kit is támogatnak a versenyben, a jelentős többség számára nem kérdés, hogy Donald Tusk marad az EiT elnöke. Már csak azért is, mert a varsói kormány ellenjelöltjét jószerivel senki sem ismeri, és miként egy neve mellőzését kérő diplomata fogalmazott: az egész olyan, mintha „valaki az esküvő előtt ismerné csak meg a menyasszonyt.” Egyesek odáig mentek, hogy ha Varsó túlfeszíti a húrt, akkor a végén még az is előfordulhat, hogy nem lengyel lesz a következő elnök.
 
Ezzel együtt az a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a soros elnökséget adó Málta miniszterelnöke be fogja jelenteni, hogy megvan a Tusk újraválasztásához szükséges minősített többség, és így minden marad a régiben.
 
Az EU28-ak az EiT elnök megválasztásán túl a gazdaságról, a migráció külső dimenziójáról (a dublini menekültügyi rendszer reformja és ezzel a menekültkvóta kérdése ezúttal sem lesz napirenden), a védelmi politikáról és az EU által erősen elhanyagolt Nyugat-Balkánról tárgyalnak majd. Az eszmecserét ugyanakkor olyan egyes országok által fontosnak tartott kérdések is fűszerezik majd, mint a kettős élelmiszerminőség problémája (erről lásd külön cikkünket), vagy a környezetvédelmi tanács múlt heti szavazása a kibocsátás-kereskedelmi rendszer 2020 utáni reformjáról szóló közös álláspontról. Itt a máltai elnökség nyolc tagállam, köztük Magyarország akarata ellenére vitte döntésre (szavazásra) a dolgot, amit az érintettek nehezményeznek, és ennek várhatóan a csúcson is hangot adnak.
 
A legnagyobb várakozás talán mégis azt a napirendi pontot előzi meg, amit a március 25-én, az EU 60-ik évfordulóján elfogadandó Római Nyilatkozatnak szentelnek majd az állam- és kormányfők, ezúttal már Nagy-Britannia nélkül, 27-es körben.
 
A nyilatkozat felidézi majd az EU eddigi eredményeit és egyfajta útmutatást kíván adni a jövőre vonatkozóan, felsorolva azokat a területeket is (biztonság, védelmi politika stb.), ahol a tagállamok részéről megvan a készség a továbblépésre. Diplomaták ugyanakkor előre óvnak a túlzott várakozásoktól.
 
Óhatatlanul szóba kerül majd a vitán a többsebességes EU kérdése is, különös tekintettel arra, hogy február 3-án Máltán egy régi tabut megtörve Angela Merkel, Francois Hollande és mások nyíltan lándzsát törtek a modell jövőben történő alkalmazása mellett. Egyes vezető tagállami diplomaták nem rejtik véka alá, hogy a kétsebességes Európa tematizálása mindenekelőtt politikai üzenet kíván lenni azoknak a közép- és kelet-európai országoknak, különösen Magyarországnak és Lengyelországnak, amelyek erős kételyeket fogalmaztak meg a további integrációval kapcsolatban.
 
„A többsebességesEurópa ugyanakkor nem lehet cél, hanem csupán egy figyelmeztetés” - szögezte le egy magas rangú EU-tisztviselő, aki szerint mindenképpen el kell kerülni azt, hogy a többsebesség végzetesen aláássa az EU egységét, ami még mindig a preferenciát élvező megoldás.
 
Magyar- és lengyel részről arra hívják fel a figyelmet, hogy mindaddig nem látnak problémát a kétsebességben, ameddig az – ahogy eddig is – inkább kivétel, és nem válik főszabállyá (normává); átlátható, kiszámítható és nyitott mások csatlakozása előtt, és nem jelenti új intézmények létrehozását.
 
EU-források a vita kapcsán emlékeztetnek arra a magyar miniszterelnök által is gyakran idézett mondásra, miszerint, „ha nem ülsz az asztalnál, akkor könnyen téged szolgálhatnak fel vacsorára”.

Eddigi hozzászólások (0)

  • Hírlevél
  • Legolvasottabb
  • Megosztva

Hírlevelünket csak előfizetőink olvashatják. Kérjük, jelentkezzen be itt.
Bővebb információ az előfizetésről itt.
Aktuális számunk témái:

  • Egy hónapos ultimátum a kormánynak a menekültek áthelyezésére
  • Helybenjárás a menekültszolidaritás ügyében
  • Fontos előrelépés a közös védelmi politika létrehozásában
  • Nem vétózta meg Budapest az EU fejlesztési stratégiáját
  • Most a közúti fuvarozásnál jön elő a régi vita a szociális dömpingről
  • Aktivizálja magát az EU a Balkánon
Twitter
Facebook