Brüsszelben már oszlik a londoni köd

Brüsszel, 2017. február 26.
Brüsszeli diplomáciai és sajtóértesülések szerint letisztulóban van a tárgyalási módszer – a helyszín, a szervezeti struktúra és a lehetséges témák sorrendisége – amely alapján az Európai Bizottság javaslatot tesz majd a brit kilépésről kezdendő tárgyalások lefolytatására.
A kiszivárgott elképzelések egyelőre csak Michel Barnier EU-főtárgyaló és közvetlen környezetének elképzeléseit tükrözik, tagállami részről nem született még technikai részletekbe menő tárgyalási mandátum. Erre majd csak azt követően kerülhet sor, hogy a brit kormány – várhatóan március folyamán – hivatalosan és írásban is bejelenti Nagy-Britannia kilépési szándékát az Unióból, mintegy beélesítve az alapszerződés 50. cikke szerinti eljárást.
 
A jelen elképzelések szerint a tárgyalás Brüsszelben (és nem Londonban) zajlana, arra hivatkozva, hogy a csatlakozási tárgyalás is hasonló elrendezés szerint történik. Egy-egy tárgyalási fordulóban az egymással összefüggő ügyek teljes körét áttekintik majd, és nem „fejezetről-fejezetre” haladnának.
 
Az EU-főtárgyaló által képviselt álláspontot a tagországoktól kapott mandátum határozza meg, ami folyamatosan módosulhat aszerint, ahogyan a főtárgyaló jelentései alapján a tagállami álláspont alakul. Értelemszerűen a főtárgyaló tiszte és gondja lesz a jó eséllyel mindenkor felettébb sokszínű tagállami megközelítések közös nevezőre hozása, a kormányok közötti egyeztetések lebonyolítása.
 
A Bizottság jelenleg arra készül, hogy a tárgyalások nyitásakor összesen nyolc kiemelten kritikus kérdésre – köztük a brit részről a kilépés nyomán esedékes közösségi befizetés mértékére, az egymás területén élő állampolgárok jogállására, valamint az EU-brit határok jövőbeni kezelésére – fognak összpontosítani.
 
Az utóbbi kapcsán a héten Brüsszelbe látogatott ír kormányfő külön hangsúlyt helyezett arra, hogy a Brexit-tárgyalás semmiképpen ne eredményezze határrendészeti és vámhatárok emelését Észak-Írország és az Ír Köztársaság között. Enda Kenny fontosnak érezte kiemelni, hogy az ír békemegállapodás nyitva hagyta a két terület egyesülésének a lehetőségét, amelynek esetleges bekövetkeztével – Kenny szerint – Észak-Írországnak ugyanolyan zökkenőmentesen az EU részévé kell válnia, miként az történt a német újraegyesítés után a korábbi NDK-val.
 
A pillanatnyilag talán legnagyobb sajtófigyelmet élvező „kilépési csekk” kapcsán továbbra is tartja magát a már hetekkel ezelőtt megszellőztetett 60 milliárd eurós brit lelépési összeg európai uniós elvárása. Minden esetben hangsúlyozva, hogy a pontos összeget egyelőre lehetetlen előre meghatározni, amit amúgy az is aláhúz, hogy szinte naponta merülnek fel újabb lehetséges szempontok.
 
Ilyen volt az elmúlt napokban az – az amúgy a brüsszeli Bruegel Intézet által készített – számítás, amely szerint elviekben London közel 40 milliárd eurós térítésre is igényt tarthatna mindazon (ingatlanban, technikai eszközökben stb.) megtestesülő, a Bruegel által 154 milliárd euróra becsült „EU-vagyonrész” után, amit a kilépéssel Nagy-Britannia hátrahagy. Ezzel egy időben ugyanakkor egymást érik azok a becslések is, amelyek viszont a jövőbe nyúló brit költségtérítési kötelezettségekre utalnak, a közösen felbocsátott európai uniós műholdak üzemeltetési költségeitől a nyugdíjak finanszírozásáig.
 
A brüsszeli Politico ennek kapcsán tudni vélte, hogy tagállami diplomaták számításai szerint a brit befizetési kötelezettség a közös kasszába leghamarabb 2023-ban érhet véget. A brit The Financial Times eközben arról közölt értesüléseket, hogy a tagállami fővárosokat körbelátogató Michel Barnier határozott támogatást kapott mind Berlinben, mind pedig Rómában ahhoz, hogy előre vegyék a "kilépési csekk” kérdését, és láthatóan a megcélzott 60 milliárdos nagyságrendet illetően sincs nagy véleménykülönbség.
 
Az állampolgárok jogállása kapcsán az EU-tagországok és intézmények egyeztetett álláspontja szerint minden olyan brit állampolgárt, aki a kilépés előtt már az EU területén - illetve minden olyan EU-állampolgárt, aki már brit területen - élt, csorbítatlan helyben tartózkodási jog kell, hogy megillessen. (Értesülések szerint a körül ugyanakkor már megoszlanak a vélemények, hogy mindehhez milyen időtávra visszanyúló tartózkodást kell majd tudni felmutatni. A jelenlegi többségi vélemény a brit kilépési notifikáció dátumánál húzná meg határt.)
 
E két, talán legérzékenyebb kérdéskör előrevétele sokak szerint értelemszerűen alkalmat jelen majd a kölcsönös engedmények, a „csomagban történő” „adok-kapok” módszer maximális alkalmazására.
 
Cserébe azzal viszont, hogy ezek a témák kerülnek előtérbe, óhatatlanul háttérbe szorul a sokak számára nem kevésbé fontos kereskedelmi témakör érdemi megvitatása. A jelenleg ismert bizottsági elképzelések szerint ezekre leghamarabb csak 2018-ban kerülhetne majd sor. Mindez láthatóan éles ellentétben áll a brit részről eddig várt forgatókönyvvel, Miként sajtójelentések emlékeztetnek, David Davis brit "Brexit-ügyi" miniszter visszatérően arról beszél, hogy a kilépési, és az új kapcsolatokat rendezni hivatott kereskedelmi tárgyalások "egymással párhuzamosan" zajlanak majd.
 
Összességében, a tényleges tárgyalási mandátum majd csak valamikor áprilisban válhat véglegessé és ismertté. A jelenlegi tervek szerint ugyanis, azt követően, hogy Theresa May miniszterelnök valamikor márciusban átadta a kilépési szándékot formálisan is megerősítő brit notifikációt, a britek nélküli EU-huszonhetek egy hónapon belül rendkívüli csúcstalálkozót tartanak. Ekkor kapja majd meg hivatalosan is a tárgyalási felkérést, és hozzá az eljárás formai és tartalmi elemeire vonatkozó főbb szempontrendszert Barnier a tagországoktól.
 
Brüsszelben ennek kapcsán figyelemre méltó fejleményként kommentálták, hogy Enda Kenny arról tájékoztatta mostani látogatásakor Jean-Claude Junckert, hogy dublini vélemények szerint a brit felsőházban felmerült módosítási indítványok vitája miatt nem kizárható módon március utánra is átcsúszhat a brit notifikáció benyújtása.

Eddigi hozzászólások (0)

Twitter
Facebook