Nagy-Britannia lemondana a belső piacról

Brüsszel, 2017. január 17.
A brit miniszterelnök a sok előzetes kiszivárogtatás után voltaképpen kevés újdonságot mondott, keddi beszédében viszont első alkalommal erősítette meg kormányfői szinten a leendő EU-brit kilépési tárgyalásokkal kapcsolatos legfontosabb brit törekvéseket és elvárásokat. A brit pénzügyminiszter közben megerősítette az Alsóházban is, hogy Nagy-Britannia ki fog lépni az EU egységes piacáról is.
“Világos és egyértelmű szakítást” ígért Theresa May a kedden elmondott „Brexit-beszédében” a leendő kilépési tárgyalások eredményeként, megismételve a napokban már napvilágot látott formulát, hogy a brit kormány nem fog arra törekedni, hogy kilépés után megőrizzék a korábbi EU-tagság valamilyen szeletkéjét.

„Nem lehet félig benn is maradni, meg ki is lépni” – mutatott rá ennek kapcsán a londoni Lancester House-ban a tagállamok nagykövetei előtt mondott beszédében, és leszögezte: a brit kormánynak is megvannak a maga „vörös vonalai” (fel nem adható követelései), és az Európai Uniós partnereknek is.

May brit szempontból különösen tarthatatlannak nevezte a bevándorlók és európai uniós munkavállalók korlátlan megjelenését a brit munkaerő piacon, ami szerinte „túlságosan is nagy terhet” jelent a lakhatás és a közszolgáltatások számára.

Szavaival egyező módon Philip Hammond pénzügyminiszter - May beszédével egy időben - az Alsóházban szintén azt fejtegette, hogy Nagy-Britannia nem maradhat az egységes piac teljes jogú tagja, mert előfeltételként az EU ragaszkodik a személyek szabad mozgásának garantálásához. A legésszerűbb ennek fényében – mutatott rá Hammond - ha mindkét fél ragaszkodik a maga abszolút követeléseihez, így brit részről a bevándorlás ellenőrzéséhez, valamint az Európai Bíróságtól való függetlenséghez, EU-részről pedig az EU belső piaci „négy szabadságjog” egységéhez, majd pedig az ebből kialakuló új alapokról építenek új kapcsolatokat.

Theresa May ugyanakkor sietett hangsúlyozni, hogy a kilépés nem jelent brit részről elzárkózást is. Szerinte Nagy-Britannia európai partnererei “félreértették a tavaly júniusi Brexit-népszavazás tényleges üzenetét”. Egy „globálissá váló” Nagy-Britannia a jövőben is minden potenciális partnere felé maximálisan nyitott, együttműködő, gazdasági, kereskedelmi kapcsolatokat építő társ akar lenni, csak ennek feltételeit immár az Unión kívüli egyenjogú partnerkén, szuverén országként rögzítenék.

A majdani feltételekről szólva May megerősítette azt a szintén napokban kiszivárgott kormányzati kötelezettséget, hogy a kitárgyalt kilépési megállapodást jóváhagyásra – mai várakozások szerint 2019-ben - a brit parlament két háza elé fogják terjeszteni. Megfigyelők ugyanakkor megjegyezték, hogy arról viszont már nem beszélt, milyen következményei lehetnek annak, ha ennek során valamelyik testület leszavazná adott formájában a leendő kilépési szerződést.

Általában is, az előzetes „értesülésekhez” képest nem sok minden hangzott el. Nem lett például formálisan bejelentve a brit kilépés a vámunióból – bár sokak szerint az a kitétel, hogy London nem fog „tagsági szeletekbe” kapaszkodni voltaképpen erre is kiterjedhet.

May megerősítette viszont azt is, hogy kormánya márciusban mindenképpen átadja Brüsszelben a kilépési szándékot, ezzel aktiválva az alapszerződés kilépésről intézkedő 50. cikkét, úgymond „bármi is lesz” a brit legfelsőbb bíróság döntése arról, hogy egy ilyen lépéshez nem kellene-e előbb parlamenti jóváhagyást is kapni. (A bíróság döntése amúgy a jelenlegi tervek szerint februárban várható.) Hozzátette azt is, hogy kilépést támogatók többségét hozó júniusi népszavazás eredménye „visszafordíthatatlan’.

Brit sajtókörökben ugyanakkor feltűnést keltett, hogy a brit miniszterelnök láthatóan elhatárolta magát az amerikai elnök „EU-széthullást váró” hétvégi nyilatkozatától, sőt, úgy fogalmazott, hogy ez nem szolgálna brit érdekeket. London számára az az előnyös, ha az Európai Unió sikeresen működik - mutatott rá.

A Brexit elhatározása ennyiből szerinte nem az európai értékek brit megtagadását fejezi ki. Az Egyesült Királyság nem akar ártani az Európai Uniónak, egyszerűen csak arról van szó „az igazat megvallva”, hogy az egységesülés felé hajló Unióhoz képest a brit szavazók „nem találták elég rugalmasnak a maguk számára az EU-t”, és több önrendelkezést óhajtottak.

Ezzel azonban Nagy-Britannia csak az EU-ból lépett ki, de nem Európából – tette hozzá.

Eddigi hozzászólások (0)

Twitter
Facebook