Aleppó tragédiája árnyékolja be az EU-csúcsot

Aleppó tragédiája és a nemzetközi közösség néma asszisztálása fonja szomorú keretbe az Európai Tanács hivatalosan első ízben egynapos ülését csütörtökön, amelynek menüje leginkább egy salátástálra emlékeztet. A közös menekültügyi rendszer reformjáról semmi nyoma a konszenzusnak, a két végletet képviselő Magyarország és Olaszország csak egy dologban ért egyet: abban, hogy nem értenek egyet, miről is szóljon a szolidaritás.
Az élet nagy rendező: Aleppó, a kormányerők és a vele szövetséges oroszok által porig rombolt szír mártírváros előreláthatóan éppen azokban az órákban esik el, amikor a tagállamok vezetői csütörtökön szokásos decemberi évzáró összejövetelüket tartják Brüsszelben. A város és lakosainak pusztulása nem először saját korlátaival szembesíti az Európai Uniót, amelynek egyszerűen nem osztottak lapokat a konfliktusban, és amely legutóbb, októberben alapvetően Róma blokkolása miatt még arról sem tudott közös nevezőre jutni, hogy legalább szankciókkal fenyegesse meg a katonai akcióért felelős orosz katonai és politikai vezetőket.
 
Az Európai Tanács a záróközlemény szövegtervezetében jobb híján „erélyesen elítéli az Aleppó ellen a szír rezsim és szövetségesei, jelesül Oroszország által intézett folytatólagos támadást, ideértve a polgári lakosság és a kórházak célzott támadását”. „A felelősöket a nemzetközi jog elleni vétkekért, melyek közül egyesek kimeríthetik a háborús bűnök fogalmát, felelősségre kell vonni. Az EU minden rendelkezésre álló lehetőséget mérlegel, és csak akkor fog hozzájárulni a szíriai újjáépítéshez, ha egy hiteles politikai átmenet a sínre került” - áll a következtetések tervezetében, ám diplomaták előrejelzése szerint ez a maximum, amiben jelenleg közös nevezőre lehet hozni az EU28-akat.
 
Egy magas rangú uniós tisztviselő szerdán úgy konferálta fel a hivatalosan a munkarend módosítása óta először egy- és nem másfél napos csúcstalálkozót, mint a gyalogtúrát egy aknamezőn, tekintettel a viszonylag rövid idő alatt megvitatandó rengeteg és esetenként kényes témára.

Ezek közül az egyik legbizarrabb "akna" az a Mark Rutte holland miniszterelnök kérésére elfogadandó nyilatkozat, ami az év eleje óta már ideiglenesen hatályba léptetett EU-ukrán szabadkereskedelmi és társulási megállapodás hollandiai ratifikációja előtt kellene, hogy megnyissa az utat. A hágai kormány arra kér biztosítékokat uniós partnereitől jogilag kötelező formában, hogy a társulási megállapodás nem jelent automatikus tagjelöltséget Ukrajna számára és semmiféle biztonsági elkötelezettséget sem az EU részéről a kelet-európai ország felé. A hollandok az idén áprilisban rendezett referendumon fityiszt mutattak a szerződésnek, nehéz helyzetbe hozva a kormányt, mivel most gyakorlatilag Hollandián áll vagy bukik a Kijev számára különösen fontos megállapodás. EU-diplomaták elismerték, hogy ha a hágai parlament nem fogadja el a felkínált, egyébként evidenciákat ismétlő garanciákat és nem ratifikálja a szerződést, akkor az alkalmazhatatlanná válik, még ideiglenes alapon is, hiába ratifikálta már 27 másik tagország és az Európai Parlament.
 
Angela Merkel és Francois Hollande szokásukhoz híven ezúttal is helyzetjelentést adnak majd a minszki békemegállapodás végrehajtásáról, ezúttal is az Oroszországgal szemben bevezetett gazdasági szankciók további hat hónappal való meghosszabbítását javasolva az EU-nak. A politikai vita nélküli, technikai hosszabbításra – ami tehát csak formalitás – az Európai Tanács ülését követő napokban kerül majd sor.
 
Kronológiai sorrendben haladva a csúcs első igazán forró témája a pozsonyi menetrend végrehajtásáról Robert Fico szlovák kormányfő által tartandó rövid expozét követően a migráció külső és belső dimenziója lesz. Az első „akna” egy kellemetlen török vita lehet Recep Tayyip Erdogan elnök húzásairól (ezt főleg Ausztria forszírozza), ám Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke egyértelművé tette, hogy inkább az EU-török menekültügyi megállapodás végrehajtására szeretné helyezni a hangsúlyt, ami a tagállamok közmegelégedésére eddig jól funkcionált.
 
Külön is kitérnek majd az EU és öt afrikai forrás,- illetve tranzitország közötti keretmegállapodásokról folyó tárgyalásokról, amelyek fő célja együttműködés kialakítása a migránsok visszatartásában. A szövegtervezet azt is kilátásba helyezi, hogy a jövőben más országokkal is (például magyar szándék szerint Afganisztánnal vagy Pakisztánnal) kezdhet az EU hasonló tárgyalásokat, jóllehet ezt Federica Mogherini, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője észrevehetően nem nagyon ambicionálja.
 
A migrációs vita magyar szempontból „fénypontja” a közös európai menekültügyi rendszer felülvizsgálatának kérdése, amire az Európai Bizottság terjesztett elő még a nyár elején egy többek között Budapesten is élesen bírált javaslatot. Bár a csúcsról kiadandó nyilatkozat tervezete talán túl optimistán több részterületen is konvergenciáról tesz említést, nevük mellőzését kérő források elismerik, hogy a felelősség és a szolidaritás közös értelmezésére irányuló tárgyalások – amelyek végig kísérték a szlovák félévet – egyelőre zsákutcába jutottak.
 
Bár valóban történt bizonyos előrelépés (a menekültek vészhelyzetben történő tagállamok közötti elosztása például már nem lenne automatikus, ahogy azt a Bizottság javasolta), az álláspontok jottányit sem közeledtek a menedékkérők kötelező elosztásának kérdésében. A két végletes álláspontot egybehangzó források szerint Magyarország és Olaszország képviseli a vitában, bár mindkettőnek vannak támogatói (Budapest mellett például Varsó áll).
 
Miközben az olaszok szerint előbb végre kell hajtani a menekültek ideiglenes áthelyezéséről szóló döntést (amit Budapest az Európai Bíróságon támadott meg), addig a magyarok nem értenek egyet a szolidaritás olyasféle értelmezésével, ami a menekültek kötelező áthelyezését is magába foglalná, még ha csak szerény mértékben is.
 
Egy, a vitában részt vett külföldi diplomata ugyanakkor nehezen tudna elképzelni egy olyasfajta konszenzust, ami alapján a tagállamok válogathatnának a szolidaritás különböző formái között.
 
A dosszié most januártól a máltai soros elnökséghez kerül tovább, bár egyelőre nehéz megítélni, hogyan lehetne közös nevezőre hozni a feleket a kérdésben.
 
A rövid, de annál tartalmasabb csúcstalálkozó napirendjén gazdasági, szociális és ifjúságpolitikai kérdések is szerepelnek (a vitának ezen a részén Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke is részt vesz). A ciprusi elnök is tájékoztatást ad majd a sziget újraegyesítéséről folyó tárgyalások állásáról, ami ugyancsak részben Törökország kezében van.
 
A találkozó egyik fénypont a közös védelmi politikai ambíciók és friss döntések megerősítése lesz, ami hosszabb távon megnyithatja az utat az önálló európai védelmi fellépés és politika előtt. A részletek kidolgozása főleg a következő félév feladata lesz.
 
Bónuszként az esti vacsorán már csak 27 főre terítenek majd, mert a vezetők immár brit kollégájuk, Theresa May nélkül átbeszélik majd a Brexit néhány aktuális kérdését, különös tekintettel az EU térfélen a tárgyalások intézményi aspektusaira. Értsd: egyetértés lesz arról, hogy a tárgyalásokat az Európai Tanács által adandó iránymutatások alapján az Európai Bizottság, illetve annak főtárgyalója, Michel Barnier folytassa. A teremben jelen lehetnének a Tanács és a soros elnökség képviselői is, az Európai Parlament (amelynek beleszólása lesz majd az alkuba), viszont nem. Guy Verhofstadt, az EP főtárgyalója máris tiltakozott és azzal fenyegetőzött, hogy ebben az esetben az EP külön tárgyalásokat kezd Londonnal, a tangóhoz persze két fél kell.

Eddigi hozzászólások (0)

  • Hírlevél
  • Legolvasottabb
  • Megosztva

Hírlevelünket csak előfizetőink olvashatják. Kérjük, jelentkezzen be itt.
Bővebb információ az előfizetésről itt.
Aktuális számunk témái:

  • Egy hónap bemelegítés a Brexit-tárgyalások előtt
  • Az EU és Ankara is átértékelheti a török tagságot
  • Timmermans a tagországoktól várja a cselekvést lengyel-ügyben
  • Nagyobb átláthatóság a kormányközi gázmegállapodások körül
  • A dogmatizmustól óv az EP a kohéziós politikában
  • Hatvan gyertya az Európai Szociális Alap "tortáján"
Twitter
Facebook