Tényleges szolidaritást emleget az új menekültpapír

Első ízben vitatták meg a tagállamok belügyminiszterei azt a szlovák soros elnökség által előterjesztett koncepciót, ami alternatívát kínálna az Európai Bizottság menekültek kötelező elosztására vonatkozó javaslatának. Mindenkinek ki kellene vennie a részét a szolidaritásból, de annak különböző, nem csak a kvótákra leszűkíthető formái lennének. A frontországoknak komoly fenntartásaik vannak az új koncepcióval szemben.
Három forgatókönyvet tartalmaz az a stratégia, aminek révén az EU soros szlovák elnöksége hidat verne az eltérő tagállami pozíciók között a dublini menekültügyi reform kérdésében. A koncepciót csütörtök este első ízben vitatták meg a 28 tagállam belügyminiszterei. Az a cél, hogy az állam- és kormányfők az egy hónap múlva esedékes EU-csúcson már elvi alapon megállapodjanak a tervről, ami alternatívát kínál az Európai Bizottság menekültek kötelező elosztására vonatkozó, ezért többek között Budapest által is elutasított júliusi javaslatával szemben.

Bár egyesek, így Dmitrisz Avramopulosz, bel- és migrációs ügyi biztos optimistán nyilatkoztak a „tényleges szolidaritásról” szóló papírról, korántsem mindenki úszott a boldogságtól. A máltai belügyminiszter például a Politicónak nyilatkozva kerek-perec elutasította a szlovák terv fő irányait. A görög biztos ezzel szemben azt mondta a pénteki ülést követően, hogy „nagyon közel jutottunk egy közös megoldáshoz”.

A koncepció – ami a BruxInfo birtokába került – a szolidaritás és a felelősség elveinek gyakorlati alkalmazásában próbálja közös nevezőre hozni a tagországokat. A mindössze két oldalas dolgozat szerint előre nem látható és az ellenőrzés alól kicsúszó események során valamennyi tagállam kollektív támogatására lesz szükség. Erre vonatkozna a tényleges szolidaritás. Az a kiindulópont, hogy minden tagállamnak ki kell vennie a részét a migrációs válságokkal együtt járó teherviselésből, mégpedig egy kiszámítható keret alapján. A dokumentum szerint ugyanakkor a hozzájárulásnak számos formája elképzelhető a menekültek áthelyezésétől kezdve a pénzügyi támogatásig, a külső határok védelmétől kezdve a befogadó kapacitások megosztásán át a visszaküldésekben való fokozott szerepvállalásig. „Azért, hogy a keret objektíve igazságosnak nézzen ki, minden tagállamnak késznek kell lennie a különböző módon történő hozzájárulásra” - olvasható a szövegben.

A három forgatókönyv (a szöveg három pillérről beszél) közül az első a jelenlegi dublini menekültbefogadási rendszer átlagos migrációs körülmények között történő feljavítását célozza. Ennek megfelelően „békeidőben” továbbra is annak az országnak kellene elbírálnia a menedékkérelmeket, ahol a migránsok először lépnek az EU területére. Ugyanígy érvényes maradna a tagállamok kötelezettsége az EU külső határainak őrzésére. Bizonyos hiányosságokat, így a menedékkérők másodlagos mozgásának csökkentésével ki kellene küszöbölni a jelenlegi rendszer hatékonyságának növelése révén.

Nagy számú menedékkérő érkezése esetén, ami erős nyomás alá helyezné az érkezés szerinti ország menekültügyi rendszereit, egy célirányos és testre szabott szolidaritás hozzájárulási mechanizmus lépne életbe. Ebben a második forgatókönyvben ilyen vagy olyan módon valamennyi tagállamnak ki kellene vennie a részét a kollektív erőfeszítésből. A szlovák koncepció szerint „egy strukturált rendszernek kell ilyenkor életbe lépnie „kiszámítható, igazságos és objektív” határértékekkel, legyen szó a rendszer aktivizálásáról és a tagállami hozzájárulások megállapításáról. Az esetek többségében a szolidaritási erőfeszítés a menedékkérők előre rögzített arányának egy másik tagállamba való áthelyezése révén enyhítené az érintett országra nehezedő nyomást. De, a szolidaritás más formában is testet ölthet, aminek négy válfaját sorolja fel a dokumentum.

Az első a nyomás alá kerülő országoknak folyósított pénzügyi hozzájárulást a menekültügyi rendszer működésének javítása, vagy az Európán kívüli forrás- és tranzit országokkal kötendő migrációs megállapodások végrehajtásának megfinanszírozása révén.

A második az Európai Menekültügyi Támogató Iroda (EASO) és a Frontexből kinövő Európai Határ- és Partőrizeti Ügynökség eszközeihez történő fokozott hozzájárulás révén támogatást nyújtani az érintett tagállamnak a menedékkérelmek elbírálásában, a külső határ őrzésében, vagy az elutasított menedékkérők közös visszaküldésében.

A szolidaritás egy másik módja az lehet, amikor egymással szomszédos országok befogadókapacitásaik egy részét vagy egészét a másik rendelkezésére bocsátják, átvéve tőlük menedékkérőket vagy a menedékjogi kérelmek intézését és lebonyolítását. (Szlovákia ilyenfajta együttműködést folytat egy ideje Ausztriával, ezért nem véletlen, hogy ez a fajta hozzájárulás is bekerült a koncepcióba).

De, azzal is segíthetnének egymásnak a tagállamok, hogy átvállalják másoktól azokat a migránsokat, akiknek a menedékjogi kérelmét elutasították. Főleg olyan személyekről lehet szó, akik nem számíthatnak a nemzetközi védelem valamely formájára.

A harmadik fokozat a 2015 őszihez hasonló kivételes migrációs hullámok esetén lépne hatályba, amikor tehát egy-egy országot valósággal elözönlenek a menekültek és a bevándorlók. A szlovák elnökség részéről hozzáteszik, hogy az időközben hozott intézkedéseknek köszönhetően a jövőben ezzel a forgatókönyvvel vélhetően nem kell majd számolni. De, ha mégis, az ilyen vészhelyzetek kivételes kollektív választ igényelnének. Ebben a vis maior helyzetben az Európai Tanácsra szállna a döntés pótlólagos intézkedések hangsúlyozottan önkéntes alapon történő meghozataláról.

A szlovák papír szándékosan nem tesz említést az egyik vagy másik forgatókönyv beélesítéséhez szükséges számokról és küszöbértékekről, miként a teherviselés megoszlásáról sem a tagállamok között. Egy magas rangú EU-diplomata azt is elismerte, hogy végső soron a szolidaritás kötelező vagy önkéntes jellege sem szerepel a lényegi, második szcenárióban. Valójában ez az egyik kérdés, amiről majd meg kell állapodni. Ugyanez a diplomata emlékeztetett arra, hogy a Bizottság javaslata a menekültek elosztásának elvén alapult csupán, ami viszont véleménye szerint nem élvez támogatást a Tanácsban.

A szlovákok most a következő, decemberi bel- és igazságügy-miniszteri tanácsülésre a mostani vita alapján megpróbálnak egy korrigált koncepciót előterjeszteni abban a reményben, hogy az Európai Tanács december 15-16-i ülésén az állam- és kormányfők között sikerül majd elvi megállapodásra jutni. Ha így alakulna a helyzet, a következő máltai soros elnökségnek kellene jogszabályi szövegtervezetbe foglalni a politikai alkut.

Eddigi hozzászólások (0)

  • Hírlevél
  • Legolvasottabb
  • Megosztva

Hírlevelünket csak előfizetőink olvashatják. Kérjük, jelentkezzen be itt.
Bővebb információ az előfizetésről itt.
Aktuális számunk témái:

  • Felparázslott a vita a kötelező menekültkvótákról
  • Az EP-ben is bírálták Tusk felvetését a kvóták ejtéséről
  • Az EP sem ellenzi a Brexit-tárgyalások új szakaszát
  • Szijjártó: csak egyféleképpen lehet értelmezni a VB ukrán szakvéleményét
  • Egyetlen EU-tagállam sem költözteti át a követségét Jeruzsálembe
  • Stratégiai jelentés az uniós alapok felhasználásáról
Twitter
Facebook