A csúcs második napjára maradt a brit vita lezárása

Brüsszel, 2016. február 19.
Lényegében valamennyi fontosabb nyitott kérdés nyitva maradt az Európai Tanács első napi ülése után, a brit EU-tagsági feltételek módosításáról folyó vitában. David Cameron az EU-brit viszony „generációra szóló rendezését” helyezte kilátásba, ha igényeiről sikerül megállapodásra jutni. A kérdés megvitatása csütörtökön késő este kétoldalú egyeztetésekkel folytatódott, péntek délelőtt pedig huszonnyolcas körben ismét visszatérnek rá.
"Több ország számára nem lesz könnyű megállapodásra jutni (a britekkel), de a szándék és akarat adott" - summázta péntekre virradó éjszaka Angela Merkel kancellár a leendő EU-brit megállapodás kapcsán csütörtök kora este lefolytatott vitát. Nála is visszafogottabban fogalmazott Donald Tusk EiT-elnök, aki amúgy is rövid hajnali értékelőjében elintézte azzal a brit-vitát, hogy "volt némi haladás, de még rengeteg teendő maradt hátra". (Ő aztán, a fél 3-kor tartott sajtónyilatkozat után 10 perccel már - Jean-Clauce Juncker társaságában - kétoldalú megbeszélést kezdett a brit miniszterelnökkel.)

A csütörtki Brexit-vitát amúgy David Cameron felszólalása nyitotta meg, amelyben egyebek között azzal érvelt, hogy „ha sikerül olyan hiteles megállapodásra jutnunk, ami elég átütő ahhoz, hogy az alapján a brit nép is meggyőzhető a brit EU-tagság fenntartásáról, akkor egy egész generációra megoldottuk az EU-brit viszony annyi gondot okozó kérdését”. – érvelt brit sajtóértesülések szerint David Cameron a csütörtök esti „Brexit-vitában”. Egyúttal jelezte, hogy az eddig ismertté vált megállapodás-tervezet nagy-britanniai fogadtatása úgymond nem volt túl kedvező.

A brit kormányfő szerint a mostani egyeztetés alkalmat kínál arra, hogy „alapvetően új megközelítés” határozza meg Nagy-Britannia és az EU kapcsolatát, és az „élni és élni hagyni” elv alapján viszonyuljanak egymáshoz. Szerinte ennek lényege, hogy mindazon országok, amelyek ezt óhajtják, mélyíthetik az integrációt, míg azok, akik – miként a britek - ebből nem kérnek, biztosak lehetnek abban, hogy érdekeik kellő védelemben részesülnek, és nem szükséges ezekért küzdelmet folytatniuk minden egyes újabb (integrációs) ügy felmerülésekor.

Értesülések szerint Cameron felszólalását élénk figyelem, és egyúttal a brit EU-tagság megőrzésével való egyetértés is követte. Az egyes, már korábban is ismert fenntartások kapcsán ugyanakkor lényegében annyi történt, hogy a brit kormány mellett a többi tagország is – immár egymás előtt – megismételte addigi álláspontját. Donald Tusk EiT-elnök ezután ideiglenesen le is zárta a napirendi pontot, és a találkozó a migrációs kérdésnek szentelt munkavacsorával folytatódott (ld. külön cikkünket).

Brexit-ügyben az érdemi munka igazából a plenáris csúcs első napjának késő esti befejezése után kezdődött, amikor a brit kormányfő – Tusk társaságában – kétoldalú megbeszélések sorozatát kezdte a leendő megállapodással szemben valamilyen ellenvetést hangoztató országok vezetőivel. (A „visegrádi országok” egymás között már egyeztetett álláspontját a V4 soros elnökségét ellátó cseh kormány miniszterelnöke, Bohuslav Sobotka képviselte a „kétoldalúak” sorában.)

Reggelig a szakértők aztán megkísérlik a tervezet szövegében átültetni a megbeszélésekből leszűrhető tanulságokat, és a 28-ak pénteken 11-kor ülnek ismét össze mindezek megvitatására. (A csúcs előtt Donald Tusk még arról beszélt, hogy a pénteki napot az EU állam- és kormányfői „brit reggelivel” kezdik majd. Erre utalva jegyezték meg sokan csütörtök este, a 11 órás bejelentés hallatán, hogy a „British Breakfast”-ből „brunch” lett, ami Európa északi részén népszerű összevonása a reggelinek (breakfast) és az ebédnek (lunch).)

A nyitott kérdések száma nem csökkent – sőt, egy újabb ötlettel is kiegészültek (ld. még alább) -, legfeljebb összetettségük helyenként szűkült. A szociális ellátáshoz való - kelet-európai részről különösen fontosnak ítélt - hozzáférés brit korlátozási lehetősége kapcsán az érdemi szembenállás alapvetően két területre szűkült le. Az egyik az ennek kapcsán a kilátásba helyezett „vészfék-mechanizmus” igénybevételének lehetséges időtartamát érinti: Cameron sokak meglepetésére 7+3+3 évre jelentett be igényt ennek kapcsán, míg a „visegrádi országok” maximum 3+1+1 év elfogadására mutattak (legalábbis plenárisan) hajlandóságot.

Csütörtök este még nem mozdultak el az álláspontok az EU-munkavállalókat a gyermekeik után megillető családi pótlék ügyében sem. Abba már láthatóan beletörődött mindenki, hogy azon gyerek esetében, aki nem költözött az ott munkát vállaló szüleivel Nagy-Britanniába, hanem a család származási országában maradt, a támogatás nagysága nem lehet nagyobb a hazájában őt megillető összegnél. A „visegrádi” tábor változatlanul azért lobbizik ugyanakkor, hogy mindez csak a jövőben brit földön munkát vállalókat érintse, és ne vonatkozzon a már Nagy-Britanniában dolgozó EU-polgárokra.

A másik sarkalatos közép-európai követelés, hogy mindez – csakúgy, mint a szociális ellátási „vészfék” bevetésének a lehetősége – kizárólag maradjon a briteknek tett egyszeri engedmény, amit más tagországok nem vehetnek igénybe. (A nemzetközi sajtóban széles körben tárgyalt vélekedés, hogy a német szociális miniszter például – több, más tagországbeli kollégájához hasonlóan - nagy valószínűséggel maga is szívesen élne ezzel az eszközzel.)

Megfigyelők megjegyzik, hogy a „visegrádi kérés” bizonyos szempontból - logikájában - szembemegy az eurózónát érintő másik brit beavatkozási lehetőség kapcsán hangoztatott azon francia alapelvvel, hogy csak olyan megoldás elfogadható, ami egyöntetűen mindenkire érvényes. Úgymond, nem szabad egyedül a britekre szabott EU-jogalkotási precedenst („lex britannica”) teremteni, mert más tagországok részéről hasonló követelések lavináját indíthatja el.

Az Európai Bizottság kezdetben ugyanezért tartotta helyénvalónak a „vészfék” általánossá tételét. Igaz, később Brüsszelben már annyival is beérték, hogy az új eszközt azon tagországok használhassák csak, amelyek 2004-ben, a 10 új tag belépésekor, nem éltek a 7 éves kimaradási lehetőséggel a munkavállalási fejezet véglegesítésekor.

Orbán Viktor mindenesetre a csúcsra érkezéskor abban summázta a magyar – és egyúttal „visegrádi” – álláspontot a munkavállalókat érintő kérdéskörben, hogy Magyarország nem fog elfogadni semmilyen korlátozást a munkaerő szabad mozgásában, és hogy a brit kivétel ne lehessen elérhető más tagországok számára is.

Hírek szerint több csatát is folytat a brit vitában a belga kormányfő. Charles Michel csütörtök este is mereven elzárkózott attól, hogy a leendő EU-brit megállapodás az EU-alapszerződésbe is valamikor bekerülhessen, és különösen nem kívánja a szerződés szövegében megbolygatni a „népek egyre szorosabb unióját” megjelölő célkitűzést. (A maximum, ameddig a belgák is hajlandóak elmenni ez ügyben, hogy mindezt az EU-csúcs nyilatkozata rögzítse, lévén ez - EU-intézményi jogi szakértők szerint - garantáltan semmilyen formában nem gátol egyetlen országot sem az integráció további mélyítésében.)

Szintén belga igényként (és egyúttal újdonságként is) merült fel – a francia elnök támogatását is élvezve – az a felvetés, hogy a leendő megállapodás papíron is rögzítse, hogy az EU-brit megállapodásban rögzítettek tovább nem módosíthatóak, hanem olyan végleges változat, aminek újratárgyalásra, jövőbeli módosításra nincs mód. EU-források szerint sokan azért szeretnének egy ilyen kitételt, hogy már előre elejét vegyék egy jövőbeni „második brit tagsági referendum” forszírozásának a kilépéspártiak részéről, ha a most még a bennmaradást támogatók kerülnek többségbe. (Brit kormányzati források szerint a felvetéssel Londonban is szimpatizálnak, ahol Cameron szintén már többször kijelentette, hogy nem lesz még egy népszavazás, hanem a mostanin kell egyszer és mindenkorra eldönteni mindent.)

Ugyancsak a belga-francia duó – közülük is főként az utóbbi – volt csütörtökön is a leghatározottabb ellenzője bármilyen brit „aranyrészvény” lehetőségének az eurózóna szabályozását érintő kérdésben. Úgy tudni, brit részről azt szeretnék elérni, hogy már egyetlen – euróban nem résztvevő – EU-tag kezdeményezése is elegendő legyen arra, hogy valamely eurózóna-szabályozási ügy huszonnyolcas körben az Európai Tanács szintjén is megvitatásra kerüljön. EU-források szerint a francia-belga páros ehhez képest csak azt tudja elfogadni, ha egy ügy EU-csúcs elé terjesztéséről EU28-as körben, minősített többséggel döntenek.

Lerakta névjegyét a vitában Martin Schulz, európai parlament házelnök is, (aki egyébként – az EU-csúcsok vitáiban amúgy példátlan módon – jelen lehetett, és pénteken is részt vehet az EiT Brexittel foglalkozó napirendi pontjának vitájában). Schulz részint megismételte azt, amit kedden személyesen is mondott Cameronnak, nevezetesen, hogy azt „nem tudja szavatolni”, milyen változásokon eshetnek át az EU-brit megállapodás végrehajtásához szükséges másodlagos uniós jogszabályok, az EP jogalkotási vitái során.

Végül pedig, az EP elnöke értésre adta: amennyiben brit részről ragaszkodnak ahhoz, hogy alapszerződést is akarnak módosítani, ez nézete szerint feltartóztathatatlanná teheti azt a parlamenti igényt, hogy akkor viszont – összhangban a Lisszaboni Szerződés előírásaival – hívják össze az ennek előkészítéséért felelős konventet.

Eddigi hozzászólások (0)

  • Hírlevél
  • Legolvasottabb
  • Megosztva

Hírlevelünket csak előfizetőink olvashatják. Kérjük, jelentkezzen be itt.
Bővebb információ az előfizetésről itt.
Aktuális számunk témái:

  • Zöldágra vergődtek a görög adósságkönnyítésről
  • Orbán migrációs tíz pontját is napirenden tartja az EU
  • Budapestnek elfogadhatatlan a vízumliberalizáció egy csomagban kezelése
  • Függőben Brüsszel válasza a lengyel jogállamisági kihívásra
  • Jogállamisági vitát tartott a Tanács a migrációról
  • Független médiahatóságokat javasol új tervezetében a Bizottság
  • Eltüntetnék a különbséget az online és a szokványos vásárlás között
Twitter
Facebook