Vihart kavart a „jobb szabályozás” junckeri programja

Brüsszel, 2014. december 7.
címkék
Darázsfészekbe nyúlt a Juncker-bizottság a fölöslegesnek minősülő jogszabályok visszavonásának a beígérésével. A testület 2015-ös munkatervének már tükröznie kéne a szándékot, cserébe EU-szintű érdekvédelmi szervezetek, továbbá tagországok és EP-szakbizottságok bombázzák Junckert és Timmermanst, hogy mit kellene eltörölni, vagy megtartani.
Néhány napon belül, beadványok, petíciók, erőteljes hangvételű nyilatkozatok sorozatát kapta a Juncker-bizottság annak kapcsán, hogy hol kellene/lehetne a Barroso-bizottságtól megörökölt 130 jogszabálytervezetet a kilátásba helyezett "jobb szabályozás" (ésszerűsítés, egyszerűsítés) jegyében megritkítani és mit kellene mindenképpen megőrizni.

A sort a munkaadók európai szintű ernyőszervezete, a BusinessEurope nyitotta meg, amely egy sor területen a ritkítást tartotta feltétlenül szükségesnek, aminek hírére szakszervezetek, munkaügyi- és környezetvédelmi szervezetek, szövetségek, nem kormányzati szervezetek tucatjai jelentettek be tiltakozást, hátuk mögött tudva az EP jó pár képviselőcsoportjának és szakbizottságának a támogatását.

A hirtelen lobbizás tétje, hogy most kell eldőlnie, pontosan mi kerüljön be a Juncker-bizottság 2015-ös munkaprogramjába. A kapcsolódó vitát és az érdekek ütközését sejteti megfigyelők szerint, hogy a bizottsági alelnökök egyeztetését múlt keddről ez ügyben elhalasztották. December 16-ig ugyanakkor legkésőbb el kell dőlnie a vitának, hogy még az EP utolsó idei plenárisa, valamint a tagországok EU-ügy minisztereit magában foglaló általános ügyek tanácsa is láthassa a leendő jövő évi munkaprogramot.

A "jobb szabályozás" már a biztosi meghallgatások idején kiemelt témának számított. Juncker az első helyettesét, Frans Timmermanst bízta meg a dossziéval, akit éppen ezért novemberi EP-meghallgatásán visszatérően faggattak a témáról. A holland politikus ennek során fogadkozott, hogy mindenképpen azon lesz, hogy már rövid időn belül "a kisvállalkozások számára hamar és könnyen megérezhető" könnyítéseket eszközöljön az uniós joganyagban. Cserébe képviselők visszatérően azt firtatták, nem áll-e fenn a veszély, hogy az egyszerűsítés jegyében majd környezetvédelmi, vagy munkavédelmi előírásokat fognak végül kigyomlálni?

Timmermans válasza ezekre minden esetben az volt, hogy az ő olvasatában a "jobb szabályozás" nem egyenlő a szabályozás felszámolásával. Csupán egyszerűsítésről, áramvonalasításról, átfedések, valamint indokolatlanul uniós szintre csúszott intézkedések megszüntetéséről van szó.

Ami novemberben még csak egy elvi polémia volt, az decemberre már konkrétumokban testet öltő kőkemény lobbizás tárgyává és politikai vitává terebélyesedett. A BusinessEurope november második felében fogadta el azt a terjedelmes anyagát, amelyben pontokba szedve sorolta fel, hogy a munkaadói oldal milyen területeken találná szükségesnek a jogalkotás visszafogását.

Köztük egyebek között fölöslegesnek ítélték azt a bizottsági szándékot, hogy minimálisan 40 százalékban rögzítsék a nők arányát a tőzsdén bejegyzett cégek irányítótestületeiben. Nem értettek egyet azzal, hogy hétről 18 hónapra növeljék a szülési szabadságok lehetséges hosszát, vagy hogy szigorítsanak a légszennyezési szabályokon, a csomagolóanyagok újrafelhasználásának kötelező arányain. Szorgalmazták viszont, hogy a Bizottság ne támogassa a pénzügyi tranzakciós adó bevezetését még az ezt önként bevállaló tagállamok esetében sem.

A BusinessEurope érvelése minden esetben az volt, hogy ezek a lépések szükségtelenül kényszerítenek EU-szintű kötelező előírásokat szerintük teljesen eltérő nemzeti, társadalmi gazdaságszervezési helyzetben létező tagországokra és gazdálkodó egységekre. Ezeken a területeken egyfelől szerintük már jelenleg is adott a szükséges mértékű védelem, másfelől a konkrét ügyeket a nemzeti adottságoknak megfelelően nemzeti szinteken kellene kezelni. Minden más esetben csak indokolatlan plusz (adminisztratív és pénzügyi) terheket raknak a vállalkozásokra, amivel végső soron éppen, hogy az európai versenyképességet gyengítik.

A civil és a környezetvédelmi érdekvédelmi szervezetek felzúdulása minderre mondhatni viharos volt. A múlt héten több, mint húsz, nagyobb szervezet és szövetség fordult beadvánnyal Timmermanshoz, amiben a leghatározottabban tiltakoztak a munkaadók által kívánatosnak tartott szabály-visszavágások ellen.

Bernadette Ségol, az Európai Szakszervezetek Konföderációjának (ETUC) elnöke például "vérlázítónak" és "személyes inzultusnak" minősítette, hogy a BusinessEurope ezek szerint "versenyképességét rontó" tényezőnek tartja, ha a nők aránya nagyobb a vezetőtestületekben. Jeremy Wates, az Európai Környezetvédelmi Iroda főtitkára pedig úgy fogalmazott, hogy a munkaadók láthatóan képtelenek felismerni azt, hogy "a gazdaság hosszú távú egészsége erős környezetvédelmi politikát feltételez".

Ezzel egy időben, ugyancsak múlt héten, az EP-szakbizottságok elnökei is együttes ülést tartottak a biztosokkal, és ők is "súlyos aggodalmaiknak" adtak hangot az állítólagos (jogszabályok sorsát érintő) "kivégzési lista" miatt.

Megmozdultak a tagországok is: tizenegy ország - köztük Németország és Franciaország - környezetvédelmi minisztere levélben fordult Junckerhez és Timmermanshoz, hogy ne vonják vissza 2013 decemberében kezdeményezett "tiszta levegő politika" elnevezésű szabályozási csomagot (ez is a 130-as potenciális listán van). Nagy-Britannia nem volt az aláírók között.

Néhány nappal később a versenyképességért felelős miniszterek múlt heti brüsszeli tanácsülésén ugyanakkor olyan határozatot fogadtak el, amelyben a tagállamok többségi véleménye szerint a Bizottságnak eltökélten kellene haladnia a "szabályozási terhek" lebontásával. Az ETUC azonnal közleményben tiltakozott.

Megfigyelők megjegyzik, hogy az adott helyzetben lényegében lehetetlen, hogy a Bizottság mindenkinek tetsző lépést tegyen. Egymással homlokegyenest ellentétes elvárásokért nyomulnak nem csak az érdekvédelmi szervezetekek - és a véleményeiknek megnyert egyes EP képviselőcsoportok vagy szakbizottságok -, de még tagállami szinten is sokszor nagy a zűrzavar. Nem ritka, hogy eltérő álláspontokat preferálnak eltérő tárcákat képviselői miniszteri tanácsülések.

Hasonlóképpen előfordul, hogy amíg például a munkaadók európai szövetsége alapelvárásnak tekinti a szabályok visszavágását, addig egyes ipari csoportok körében a hírek szerint nő a félelem, hogy európai szabályok nélkül működési környezetük visszazuhanhat a 28 féle nemzeti szabályozás átláthatatlan összevisszaságába.
Kapcsolódó cikkek

Eddigi hozzászólások (0)

  • Hírlevél
  • Legolvasottabb
  • Megosztva

Hírlevelünket csak előfizetőink olvashatják. Kérjük, jelentkezzen be itt.
Bővebb információ az előfizetésről itt.
Aktuális számunk témái:

  • Egy hónap bemelegítés a Brexit-tárgyalások előtt
  • Az EU és Ankara is átértékelheti a török tagságot
  • Timmermans a tagországoktól várja a cselekvést lengyel-ügyben
  • Nagyobb átláthatóság a kormányközi gázmegállapodások körül
  • A dogmatizmustól óv az EP a kohéziós politikában
  • Hatvan gyertya az Európai Szociális Alap "tortáján"
Twitter
Facebook